A megelőzés mindig jobb, mint a kezelés – a COPD-re ez kifejezetten igaz!

• Pulmonológia, Belgyógyászat, Terápia
• 0 Comments
• Március 11, 2021

Az előző írásunkban röviden taglaltuk, hogy miről ismerszik meg a krónikus obstruktív tüdőbetegség, azaz a COPD, most pedig lássuk milyen kezelési lehetőségei vannak, illetve ami még fontosabb: hogyan lehet hatékonyan megelőzni. Mint tudjuk, aki egy összetett problémára pofonegyszerű megoldást ajánl, az mindenképpen gyanús, ám a megelőzés tekintetében valóban kulcsfontosságú ez az egy mondat: „Tilos a dohányzás!”

Miután a tüdőgyógyász diagnosztizálta a COPD-t, betegség súlyosságától függően többféle gyógyszeres kezelést is felírhat, sőt, ritkább esetben (pl. ha a tüdőkárosodás jól körülírt és nem túl nagy kiterjedésű) akár műtétre is sor kerülhet (1). A gyógyszerek közül a legfontosabbak a rövid, ill. hosszú hatású hörgőtágítók, amelyek ellazítják a hörgők simaizmait, enyhítik a szűkületet, ezzel csökkentve a légszomjat (1,2). A COPD-nél azonban előfordulnak fellángolások is, ezeket közvetlenül akut gyulladás okozza, ezért ilyen alkalmakkor jó eredménnyel használhatók inhalációs szteroidok is, mivel a szteroidok általánosságban az immunrendszer működését (beleértve a gyulladást is) hivatottak csillapítani. A gyulladás hátterében gyakran légúti fertőzés áll, ezért az orvos nagy valószínűséggel antibiotikumot is felír ilyen esetekben (2,3). A betegség előrehaladtával szükség lehet oxigénterápiára is, valakinél csak fizikai terheléskor, és van olyan is, aki folyamatosan rászorul az oxigénpalackra (1). A legsúlyosabb esetekben, ha orvosilag kivitelezhető, többféle műtét is szóba jöhet. A kisebbik műtétet úgy nevezik bullektómia. Ekkor eltávolítanak egy darabot a tüdőből, ahol súlyos emfizéma alakult ki, azaz sok kis léghólyagocska fala elrepedt, és egybeolvadtak egy nagy légtérré (1). A nagyobbik műtét a tüdőtranszplantáció, ekkor a műtéti kockázatok mellett azzal is számolni kell, hogy beteg élete végéig immunszuppresszív (= immunrendszert „elnyomó”) terápiára szorul, mivel nagy a kockázata a kapott szerv kilökődésének (1,3).

Az orvosi kezelések természetesen mentik, ami menthető, hiszen a kialakult COPD-ról tudjuk, hogy visszafordíthatatlan károsodásokat okoz a tüdőben. A megelőzés viszont e betegség tekintetében kifejezetten megéri, a COPD-t 10-ből 9-szer a dohányzás okozza, és aki nem dohányzik, vagy időben leszokik drámaian csökkenti a COPD kialakulásának esélyét (1,3). A COPD már ugyan visszafordíthatatlan, de amíg az nem alakul ki, a dohányzás elhagyása után még tud regenerálódni a tüdőnk (4). Reméljük, az alábbi idővonal ad egy kis motivációt a leszokáshoz:

Mi történik az utolsó cigaretta elszívása után…

1 órával:

A cigaretta által megemelt pulzus visszaáll a normálisra, ugyanígy a vérnyomás is csökkenni kezd, a keringés javul.

12 órával:

A vér szén-monoxid-szintje visszacsökken, és helyet kap a megfelelő mennyiségű oxigén a hemoglobin molekulákon.

1–3 nappal:

Visszaáll a HDL (a „jó koleszterin”) szintje a vérben, ezáltal csökken a szív- és érrendszeri betegségek kockázata. A dohányzás a vérnyomás növelése mellett a vérrögképződést is elősegíti, ami általában stroke-hoz vezet, ám ilyen kis idő elmúltával ennek a kockázata is elkezd csökkeni. Emellett a szag- és ízérzékelésért felelős idegvégződések is regenerálódnak, ilyenkor úgy érezhetjük, hogy kifinomultak ezek az érzékszerveink. Végül pedig kiürül teljesen a nikotin a szervezetünkből, ilyenkor ingerlékenyebbek vagy fejfájósabbak lehetünk.

1 hónappal:

A tüdőnk annyit regenerálódik, hogy már feltűnik, hogy kevesebbet köhögünk, és a sportolás is meglepően könnyebben megy.

9–12 hónappal:

A cigarettafüst által elpusztított csillók a légutak nyálkahártyájában újratermelődnek. Ezeknek a feladata, hogy kihajtsák a váladékot a tüdőből, mert egyébként azok tele vannak baktériumokkal. Éppen emiatt ennyi idő elteltével észrevehetjük, hogy kevesebbszer kapunk el légúti fertőzéseket, ráadásul a szívkoszorúér-betegségek kockázata is a felére csökken.

10 évvel:

A tüdőrák kockázata felére csökken egy aktív dohányoshoz képest. Emellett a száj-, torok- és hasnyálmirigyrák kockázata is jelentősen csökken.

20 évvel:

A szívkoszorúér-betegségek, a tüdő- és a hasnyálmirigyrák kialakulásának esélye megegyezik egy olyan emberével, aki még életében nem gyújtott rá.

A „nekem már úgyis mindegy” típusú érvelésre tehát ne adjunk, a dohányzás önmagában nem okoz helyrehozhatatlan károkat, mondhatnánk sohasem késő, és minden egyes füstmentes nap hozzátesz valamennyit a tüdőnk gyógyulásához. A COPD ugyan irreverzibilis, de már rengeteg fejlett gyógyszer és egyéb kezelés a rendelkezésünkre áll, amelyekkel jelentősen lelassítható a kóros folyamat.

Keressen bátran légzésfunkciós vizsgálatokat orvosi magánszolgáltatás keresőnkben!