A1C:Vérből vett laboratóriumi paraméter, más néven HbA1C, vagy glikozilált hemoglobin. Leggyakrabban a prediabéteszes, vagy diabéteszes állapot meghatározására használják, mert gyakorlatilag azt mutatja, hogy az elmúlt 2-3 hónapban mennyire volt magas a vércukorszint. Ez azért működik, mert a vérben keringő túlzott mennyiségű vércukor spontán (azaz enzim nélkül) hozzá tud kötődni a vörösvértestek hemoglobinjához (ez a vér oxigénszállító molekulája), így jön létre a HbA1C molekula, és ez a vörösvértest élete végéig így marad. Mivel a vörösvértestek átlagosan kb. 120 napig élnek, ezért átlagosan ennyi ideig marad a vérben a HbA1C is. Minél magasabb ebben az időszakban a vércukorszint, annál nagyobb több „normál” hemoglobin alakul át HbA1C-molekulává. A laborvizsgálat azt mutatja ki, hogy vérben lévő összes hemoglobin hány százaléka HbA1C, és 5,7–6,4% között beszélünk prediabéteszről, 6,5% felett pedig diabéteszről.

ADHD: Az angol „Attention-deficit/hyperactivity disorder”, azaz figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar rövidítése. Az egyik leggyakoribb pszichiátriai betegség a gyermekek körében, de felnőttkorban is megmaradhat. Három tünetcsoportot ölel fel: a figyelemzavart, a hiperaktivitást és az impulzivitást. Leginkább genetikai okairól tudunk, de a koraszülöttség, az agyi trauma vagy az anya terhesség alatti dohányzása és alkoholfogyasztása is hozzájárulhat a kialakulásához.

AIDS: Az angol „Acquired Immune Deficiency Syndrome”, azaz a szerzett immunhiányos tünetegyüttes rövidítése. A HIV-vírus fertőzése okozza. A HIV-fertőzött beteg sokáig tünetmentes, az immunrendszere évtizedek alatt épül le teljesen, ez maga az AIDS, a fertőzés végstádiuma. Habár gyógymód még nem létezik rá, az elmúlt évtizedekben rengeteg antivirális szert (Biktarvy, Crixivan, Edurant stb.) kifejlesztettek, amelyekkel hosszú és teljes életet lehet élni. A beteg halálát jellemzően nem az AIDS okozza közvetlenül, hanem egy fertőzés vagy tumor kialakulása, amely ép immunrendszer mellett nem jelentene kockázatot, ám a súlyos immunhiány miatt mégis halálos kimenetelű.

Alacsony dózisú CT:A hagyományos CT (számítógépes tomográfia) továbbfejlesztett változata, amely szintén röntgensugarakat használ a testrészek átvilágítására, ám ez jóval kisebb sugárterheléssel valósul meg. Éppen emiatt kiválóan alkalmas rendszeres szűrővizsgálatokra, amikor még nem jelentkeznek panaszok, mert a sugárdózis esetleges mellékhatásai elhanyagolhatóak, de fontos információkhoz juthatunk vele az eleinte észrevétlenül lappangó, komoly betegségekről, mint pl. a tüdőrákról. Összehasonlításképp egy hagyományos mellkas CT átlagos sugárdózisa 7 mSv, egy alacsony dózisú CT-nek pedig ennek a fele és ötöde közé esik.

Alzheimer-kór: A leggyakoribb demenciát okozó agyi betegség, amely feledékenységgel, ill. a gondolkodási és megismerési (kognitív) funkciók romlásásval jár, és idővel súlyosbodik. Az agyban két, egyébként normális fehérje kóros felhalmozódása okozza, amelyek végső soron mérgezik és elpusztítják az idegsejteket. Ennek a kiváltó oka mindmáig ismeretlen, de a genetikai hajlam fontos szerepet játszik benne, és a magas vérnyomás, cukorbetegség, ill. a depresszió is hajlamosíthat rá. Főként idős korban jelentkezik.

androgén: Férfi nemi hormonok gyűjtőneve. A hormoncsalád legjellemzőbb tagjai: tesztoszteron, epitesztoszteron, androszteron, dehidroepiandroszteron (DHEA). Az androgének nagyrészét a herékben lévő Leydig-féle sejtek termelik a luteinizáló hormon (LH) hatására, a többi részét pedig a mellékvesekéreg termeli. Nőkben is termelődnek androgének, csak jóval kevesebb mennyiség. Náluk a petefészek és a mellékvese termeli ezeket a hormonokat. Az androgének anabolikus („felépítő”) szteroidok, amelyek közül a legjelentősebb a tesztoszteron, amelynek szerepe rendkívül szerteágazó a szervezetben: az izomnövekedésért, a csonterősségért, a szexuális vágyért és bizonyos fokig a hangulatért felelős.

andrológus:Kifejezetten a férfiakat érintő egészségügyi problémákkal foglalkozó szakorvos, különös tekintettel a férfi nemi szerv és termékenység problémáira. Éppen emiatt az andrológus leggyakrabban urológus is egyben. Az ógörög „andros” (férfi) és „logia” (értekezés, tudomány) szavakból ered. A klinikai gyakorlatban a fizikális vizsgálat, rutinvizsgálatok, illetve ezek alapján a diagnózis felállítása, esetenként kisműtétek (pl. vazektómia) tartoznak a feladatai közé.

antibiotikum: Baktériumokat ölő, ill. a szaporodásukat lassító gyógyszerkészítmény, amely a baktériumsejtek biokémiai folyamatainak megzavarásán keresztül hat. Az első antibiotikumot, a penicillint Alexander Fleming találta fel 1928-ban, amelyet gombákból vont ki. Fontos tudni, hogy a vírusokra nem hat, mert azoknak gyakorlatilag nincsenek biokémiai folyamataik, tehát pl. a megfázás vagy influenzafertőzés ellen hatástalan. A befejezetlen antibiotikum-kezelés a rezisztens baktériumok elterjedésének kedvez, amit már Fleming is megjósolt. Túlzott használata viszont a normál bélflórát is pusztítja, hiszen az is főként baktériumokból áll.

antioxidáns: Kémiailag instabil vegyületeket (főleg reaktív szabadgyököket) semlegesítő molekula a sejtekben. A semlegesítés úgy valósul meg, hogy a reaktív vegyület párosítatlan elektronjához úgy párosít egy másik elektront, hogy önmaga nem válik ezzel reaktívvá (azaz nem keletkezik újabb elektronpáratlanság). Antioxidánsokat a sejt maga is képes termelni, de külső forrásra is szükség lehet, amelyekhez leggyakrabban növényekből jutunk hozzá. Ilyenek pl. az A-, C-, E-vitamin, a béta-karotin, a likopin vagy a flavonoidok. A reaktív szabadgyökök antioxidánsokkal szembeni túlsúlyba kerülése (ez az oxidatív stressz) betegségekhez vezethet, sőt az öregedésben is szerepet játszik, de ez nem jelenti azt, hogy minél több antioxidáns, annál egészségesebbek vagyunk. Az antioxidánsok túlsúlya is okozhat problémát a szervezetben, mert a sejtek nem tudják miattuk lebontani a káros, idegen anyagokat, illetve a fehérvérsejtek is használnak reaktív szabadgyököket a kórokozók lebontására.

antivirális szer: Vírusos fertőzés elleni gyógyszerkészítmény, amely leggyakrabban a vírus egy-egy enzimét gátolja. Egyelőre viszonylag kevés vírus ellen létezik gyógyszer, és nem mindig olyan hatékonyak, mint az antibiotikumok a baktériumok ellen. Az antivirális szerek főbb csoportjai a herpeszvírusokra (aciclovir, ganciclovir), az influenzavírusokra (amantadin, zanamivir), hepatitiszvírusokra (többféle interferon, adefovir), sőt még a HIV-vírusra (abacavir, fosamprenavir) is hatnak. Ezidáig az egyetlen koronavírus (SARS-CoV-2) elleni szer a remdesivir.

aszpirin: A legrégebbi és legnagyobb számban előállított gyógyszer, amelyet a Bayer szabadalmaztatott 1899-ben. Hatóanyaga az acetilszalicilsav, amelyet a fehér fűzfa (Salix alba) kérgéből vontak ki és állítottak elő iparilag. A világon a legelterjedtebb láz-, gyulladás- és fájdalomcsillapító, amelynek hatásmechanizmusa abban áll, hogy irreverzibilisen blokkolja a ciklo-oxigenáz (COX) nevű enzimeket, amelyek egyébként a prosztanoidok termelésében kulcsfontosságúak. Ezek a vegyületek az idegekben a fájdalomérzet közvetítéséhez, ill. az agyban a láz kialakításához szükségesek. A legismertebb mellékhatása nagy dózis esetén a gyomorbántalom. Ez annak tudható be, hogy a COX-enzimek prosztanoidtermelését a gyomorban is gátolja, amelyek itt a nyálkahártyát hivatottak védeni. Ezek mellett alacsony dózisban a véralvadásgátló hatását is felfedezték már, ezért bizonyos kórképekben előnyös lehet a szedése. Újabban a rákmegelőző hatására figyeltek fel, bár ennek a pontos mechanizmusa még kérdéses. Egyes tanulmányok szerint ez a gyulladáscsökkentő hatásának köszönhető, mert a tartós gyulladás kedvez a rák kialakulásának, míg más adatok szerint az aszpirin egyenesen arra késztetheti a rákos sejtet, hogy elpusztítsa saját magát.

autoimmun: Orvosi műszó (melléknév), amely arra utal, hogy az immunrendszerünk a saját szervezetünk ellen dolgozik, általában ellenanyag termelésével (auto- [latin] jelentése: ön-). Egészséges esetben az immunrendszer meg tudja különböztetni a saját és az idegen anyagokat/sejteket, és emellett azt, hogy veszélyes-e az a bizonyos anyag/sejt, így pl. tápanyag vagy gyógyszer (idegen) ellen nem védekezik, viszont akár saját a sejtünket is megtámadhatja, ha az veszélyes a szervezetre (gondoljunk például a rákos sejtjeinkre). Rengeteg betegség gyökerezik abban, hogy ez a felismerési mechanizmus hibásan kezd el működni, ám a tudomány sajnos még nem derítette fényt arra, hogy mi válthatja ki ezt folyamatot. Látunk példát családi halmozódásra, genetikai hajlamra (a nők kb. kétszer gyakrabban érintettek, ill. egyes betegségek jobban sújtanak bizonyos etnikai csoportokat), de ugyanakkor kimutatták azt is, hogy a fejlett országok étrendje, fertőzések vagy vegyszerek közrejátszhatnak a kóros folyamat megindításában.

benzodiazepin: Pszichoaktív (azaz az elmére ható) vegyületcsoport, amelyet nyugatók/szorongásoldók/altatók gyógyszerhatóanyagaként használnak rendkívül elterjedten annak ellenére, hogy számos mellékhatását felfedezték már. Ezek közül a legproblémásabb a függőség kialakulása (illetve következményesen az elvonási tünetek). Számos változata ismert (pl. alprazolam, midazolam, diazepam, clonazepam stb.), amely mind a benzodiazepinek gyűjtőfogalmába tartozik bele, de némiképp eltérő lehet a hatásuk. Ez azért lehetséges, mert ugyan az agysejteknek egy bizonyos receptorfehérjéjén hat, amely általánosan csökkenti a sejtek aktivitását, de ez a fehérje több alegységből áll, és ezek összetétele agyterületenként változik, illetve a különböző hatóanyagok különböző módon tudnak ezekhez az alegységekhez kötődni. A legismertebb gyógyszerpéldák: Xanax, Frontin, Seduxen, Valium, Rivotril, Dormicum. Rövid távon hatásos szorongásoldók, illetve altatók, de a hosszú távú (több mint 120 napig tartó) használatuk nem javasolt.

béta-karotin: Karotinoidok csoportjába tartozó, sárga színű, zsírban oldódó vegyület, amely a sárgarépa, a sütőtök, a sárga dinnye és hasonló színű növények színét adja. Nevét a sárgarépa latin elnevezéséről (Daucus carota) kapta. Az A-vitamin provitaminja, ami azt jelenti, hogy a máj alakítja át A-vitaminná. Béta-karotint biztonságosabb nagy mennyiségben fogyasztani, mint A-vitamint, mert ezutóbbi mérgező lehet nagy koncentrációban, és a májnak 6 egységnyi béta-karotinra van szüksége 1 egység A-vitamin előállításához. Mint színes vegyület, amely rendszerint kettős kötéseket tartalmaz, antioxidánsként is viselkedik, azaz semlegesíti a reaktív szabadgyököket.

biopszia: Szövetmintavételi eljárás, amely során az orvos (általában sebész vagy intervenciós radiológus) kimetsz egy darabot a diagnosztizálandó szervből, és elküldi mikroszkópos vizsgálatra a patológusnak, aki megvizsgálja a szövetdarab sejtjeit. Leggyakrabban daganatok diagnózisára használják. Két fő típusa az excízionális és az incízionális vagy „core” biopszia. Az előbbi esetben egy teljes daganatgyanús területet metszenek ki, míg az utóbbiban csak egy részét.

bronchitis: Orvosi műszó, magyarul hörghurut, azaz a tüdő hörgőinek (légcsöveinek) a gyulladását jelenti. A legjellemzőbb tünete a köhögés, illetve az annak során felköhögött, elszíneződött köpet. Időbeli lefutás szerint lehet akut (rövid ideig tartó) és krónikus (tartós) bronchitis. Az akut bronchitis viszonylag gyakori kórkép, vény nélküli fájdalomcsillapítókkal könnyen kezelhető, és kb. 7-10 napon belül, szövődménymentesen gyógyul. Ha azonban az akut hörghurut gyakran visszatér, akkor érdemes felkeresni az orvost, mert lehet, hogy krónikus bronchitisről van szó. A krónikus esetben a tüdő folyamatosan irritált, gyulladt állapotban van, ezt általában káros vegyületek okozzák, a dohányzás előbb vagy utóbb kialakítja ezt az állapotot.

bullectomia: A sérült, kitágult légzsákok (ún. bullák) sebészeti eltávolítása. Ezek a beteg légzsákok nyomást fejthetnek ki a környező, egészséges léghólyagocskákra (alveolusokra), emiatt lehet szükség a műtéti eltávolításukra. A bullectomia során az 1 cm átmérőjűnél nagyobb bullákat metszik ki. A műtétre elsősorban előrehaladott COPD-ben szenvedő betegeknél kerülhet sor, de egyéb kóros állapotokban is kialakulhatnak bullák, mint pl. a Marfan-szindróma, sarcoidosis, HIV-fertőzés, vagy akár a kokain elszívása is okozhatja.

Candida: Sarjadzógombák egy törzse, amely az ember normális bél-, száj- és hüvelyflórájában megtalálható. Legközönségesebb faja a Candida albicans. Ha az ember egészséges, akkor az immunrendszere kontroll alatt tartja a szaporodását, így nem okoz problémát, sőt még véd is az ellen, hogy más mikrobák megtelepedjenek a nyálkahártyán. Amikor viszont a környezetük megváltozik (pl. legyengül az immunrendszer), a gátlás oldódik és a gomba túlzottan elszaporodik, amivel candidiasist okoz, emiatt opportunista patogénnek is nevezik.

candidiasis: A Candida gomba túlzott elterjedése a szervezetben, amely már egészségügyi problémát okoz. Két fő típusa a bőrön vagy nyálkahártyán (pl. száj, nyelőcső, hüvely) megjelenő (mucotan) és az egész szervezetet érintő (szisztémás) candidiasis. A hüvelygyulladást/-fertőzést jellemzően a Candida okozza, amely ép immunrendszerű nőknél is előfordulhat. A cukorbetegség és az antibiotikumos terápia is hajlamosít a gyulladásra.

chlamydia: A Chlamydia trachomatis nevű sejten belül élősködő baktérium általi fertőzés köznyelvi elnevezése. A fertőzés védekezés nélküli szex útján terjed, amely a 17-25 éves fiatalok körében a leggyakoribb. Terjedését elősegíti, hogy a nők háromnegyede, míg a férfiak fele tünetmentes, és tudtán kívül is fertőzi szexuális partnerét. Nőknél gyakoribb, mert a kórokozók számára előnyösebb a mikrokörnyezet. Férfiaknál többek közt égő, fájdalmas vizeléssel jár és sárgásfehér gennyes váladék ürül a húgycsőből. Nőknél leggyakrabban a méhnyak gyulladása alhasi fájdalmat, bővebb hüvelyi folyást, együttlétek utáni, menstruációtól független friss piros vérzést okozhat. A Chlamydia fertőzés nőknél a méhnyak, férfiaknál a húgycsőből vett mintából igazolható, és amennyiben a kórokozó jelen van, néhány napos antibiotikus kezeléssel, teljes biztonsággal gyógyítható, viszont a kezeletlen fertőzés nőkben a méhnyak gyulladása továbbterjedhet a méh ürege, a petevezetők, petefészkek felé és a későbbiekben akár meddőséget is okozhat. Férfiakban a herék, mellékherék, prostata (dülmirigy) hosszú lefolyású gyulladása alakulhat ki, ami a szexuális együttléteket sokszor igen kellemetlenné teheti.

Clostridium difficile: A környezetben szinte mindenhol, ill. az emberi és állati béltraktusban megtalálható obligát anaerob (azaz a levegőn elpusztul), pálca alakú, spóraképző baktérium, amely a normál bélflóra része, de csak kis számban van jelen. Nozokomiális fertőzésekben egyre gyakoribb Magyarországon, ill. antibiotikumok túlzott használata miatt is elszaporodhat a bélcsatornában, mivel a spórája rendkívül ellenálló, sok vegyianyag (akár az alkoholos fertőtlenítő) és antibiotikum hatástalan ellene. Amikor a bélflóra megritkul, elszaporodik, és többek közt hasi fájdalmat, hasmenést, súlyosabb esetben álhártyás (pseudomembranosus) vastagbélgyulladást is okozhat.

cluster fejfájás: Elsődleges fejfájások közül a legritkább, de a legfájdalmasabb, amely tipikusan rohamcsoportokban jelentkezik, innen az elnevezése is: az angol cluster szó jelentése: csoport(osulás), csomó, klaszter. A rohamcsoportok hetekig vagy hónapokig is eltarthatnak, de utána hónapokig vagy akár évekig nem jelentkezik fejfájás. A fájdalom az egyik oldali szem mögött vagy körül jelenik meg, amely kisugározhat az arc többi részére is. Könnyezés, szemvörösség és orrdugulás, valamint a migrénnel ellentétben nyugtalanság is kísérheti. Leggyakrabban oxigénnel és bőr alá injekciózott vagy orrspray formájában adott szumatriptánnal kezelik.

COPD: Az angol chronic obstructive pulmonary disease kifejezés rövidítése, magyarul krónikus obstruktív tüdőbetegség. Az elnevezés arra utal, hogy a betegség nem hirtelen jelentkezik, de tartósan fennáll és fokozatosan rosszabbodik (krónikus), valamint, hogy a kislégutak szűkülésével (obstruktív) jár. Az elzáródásos tüneteket két fő folyamat okozza: a kis hörgők gyulladása okozta szűkület, és a léghólyagocskák falának pusztulása, ami miatt egybeolvadnak nagyobb hólyagokká. Ez utóbbi csökkenti a gázcsere felületét és a tüdő rugalmas összehúzódásának erejét is, összességében tüdőtágulatot okozva. A legjelentősebb kockázati tényező a dohányzás, de a fejlődő országokban elégetett fa és egyéb biomassza füstje talán még nagyobb jelentőségű. Kezelése csak tüneti jellegű, mivel a károsodások javarészt visszafordíthatatlanok, illetve a további szövetroncsolódást hivatottak megakadályozni.

COVID-19: Rendkívül fertőző légúti megbetegedés, amelyet a Sars-CoV-2 vírus (a köznyelvben „koronavírus”) okoz. Cseppfertőzéssel terjed, de a tárgyak felületein is életben maradhat a vírus (akár 1-2 napig), és a tárggyal való kézi érintkezést követően is fertőzhet, ha az orr, a szem, vagy a száj nyálkahártyáját kézzel megérintjük. A leggyakoribb tünetei a láz, köhögés, fejfájás, nehézlégzés, izomfájdalom, levertség, orrfolyás, hányinger, hányás, vagy akár az szag- és ízérzékelés ideiglenes elvesztése (anozmia). Ezek a tünetek általában a fertőzést követő 2–14 napban jelentkeznek. A tünetek egyéntől függően az enyhe influenzaszerű megbetegedéstől a súlyos tüdőgyulladás és légzési elégtelenségig terjedhetnek. Mivel a vírus a tüdőn keresztül az egész immunrendszert megfertőzi, amely az egész szervezettel kapcsolatban van, ezért a betegítő hatása sok más szervre is kiterjedhet, mint pl. a májra, a vesére vagy az agyra, és ezek a szervkárosodások akár hosszú ideig is fennmaradhatnak a fertőzés leküzdése után.

Crohn-betegség: Egyfajta gyulladásos bélbetegség (IBD), amely változatos súlyosságú tüneteket mutat, ezek általában a hasmenés, láz, fáradtság, hasi görcsök, csökkent étvágy vagy fájdalmas gyulladás a végbélnyílás közelében. Ezutóbbit ún. fisztulák okozzák, ezek nem mások, mint újonnan kinőtt, vékony, a végbélből elágazó csatornák. A Crohn-betegség jellemző szövődménye lehet még a bélelzáródás a bélfal megvastagodása miatt, fekélyek a tartós gyulladás miatt, vagy végbélrepedés is. Sajnos gyógymód nem létezik rá egyelőre, de tüneti kezeléssel és óvatos étrenddel hosszú ideig tünetmentes életet lehet élni.

CT: Gyakori noninvazív diagnosztikai képalkotó eljárás, a komputertomográfia (angolul Computed Tomography) rövidítése, amely arra utal, hogy a kép sok szelet számítógépes összerendezéséből rajzolódik ki. A gép röntgensugarakat használ, amelyek áthatolnak a testen, és közben a különböző szövetek különböző mértékben nyelik el (gyengítik) őket. Végül a detektorhoz érnek a testen áthaladt sugarak, amelyben röntgenérzékeny kristályok a különböző erősségű sugárzást elektromos jelekké alakítja, így a számítógép értelmezi és kirajzolja a fekete-fehér képet. Gyakran jódtartalmú kontrasztanyagot fecskendeznek a betegek vénájába, hogy ezzel növeljék a képminőséget, ám ez terhet jelent a szervezetre, főképp a vesékre.

cukorterhelés: Más néven glükóztolerancia teszt (angolul OGTT – oral glucose tolerance test). Ez a vizsgálat arról ad információt, hogy a szervezetünk mit kezd a táplálékkal bevitt cukorral, így a prediabétesz, ill. a diabétesz diagnózisában fontos. A teszt során először éhgyomorral vesznek vért tőlünk, majd meg kell innunk 75 mg cukrot tartalmazó vizet, ekkor újra vért vesznek tőlünk, és még legalább egyszer 120 perc elteltével. Vizsgálattól függően rövidebb időközönként (akár félóránként) is vehetnek tőlünk vért, így egyszerűen meg lehet állapítani a vércukorszint változását az idő függvényében. Ha a 2 óránál mért vércukorszintünk nem haladja meg a 7,8 mmol/l-t, akkor a lelet negatív, tehát normális vércukor-szabályozásunk. Ha viszont ebben az időpontban 7,8–11 mmol/l közötti értéket kaptunk, akkor csökkent glükóztoleranciáról, azaz prediabéteszről beszélünk, 11 mmol/l felett pedig cukorbetegségről.

demencia: Az agyi idegsejtek pusztulása vagy károsodása miatt kialakuló, szellemi hanyatlással járó kóros állapot. Önmagában nem betegség, hanem egy tünetcsoport összefoglaló neve. A legjellemzőbb tünetei a feledékenység, a megismerés, gondolkodás, ill. beszéd zavara, némely esetben a személyiség és viselkedés is megváltozik. Az életkor előrehaladtával nő a kockázata és egyre súlyosbodik. A nőknél gyakrabban fordul elő, ez is a hosszabb várható élettartamra vezethető vissza. Számos betegség okozhatja, köztük az Alzheimer-kór, az agyi keringészavarok és a Parkinson-kór a legjellemzőbbek.

diabétesz: A cukorbetegség orvosi neve. Számos kiváltó oka lehet, de minden esetben probléma lényege, hogy a vékonybélből felszívódott (azaz a vérbe átkerült) cukor nem tud bejutni a vérkeringésből a sejtek belsejébe (ez normálisan az inzulin dolga), márpedig minden sejtünk a cukor lebontásából tudja csak fedezni az energiaigényét. Két fő típusa van, az 1-es és a 2-es, amelyből az utóbbi jóval gyakoribb, de számos, ritkábban előforduló egyéb fajtáját ismerjük. Az 1-es típus általában fiatalkorban kezdődik, és folyamatos inzulinpótlásra van szükség, mert hasnyálmirigy nem képes előállítani inzulint. A 2-es típusnál még van inzulintermelés, de ez nem elegendő, vagy éppen a sejtek nem reagálnak rá (ezt hívjuk inzulinrezisztenciának). Mindkét eset kialakulásában fontos szerepe lehet a genetikai háttérnek, de a környezeti tényezők gyakrabban előidézik az egészségtelen táplálkozás és mozgásszegény életmód következményeképp. Sajnos a 2-es típust jellemzően későn diagnosztizálják, amikor már egyértelmű jelei vannak: homályos látás, fokozott szomjúság, gyakori vizelési kényszer, álmosság, fáradtság, idegi fájdalmak stb.

dutaszterid: Férfiaknál jóindulatú prosztatamegnagyobbodás kezelésére szolgáló gyógyszerhatóanyag. A finaszteridhez hasonlóan szteroid természetű szer, amely gátolja a tesztoszteron átalakulását dihidrotesztoszteronná. A dutaszterid hatására visszafejlődik a prosztata, ezzel javítja a vizelet kiáramlását, és csökkenti a prosztataműtét szükségességét. A prosztata zsugorításával a hatóanyag csökkenti a prosztata PSA-termelését is, így fals negatív eredményeket is hozhat a PSA-teszt, amely viszont a rosszindulatú prosztatadaganat kialakulásának egyik korai diagnosztikai markere, így valószínűleg szükség lehet egyéb prosztatarák-diagnosztikai módszerekre is.

EEG: Az agy elektromos aktivitását mérő, noninvazív módszer, az elektroenkefalográfia rövidítése. A működése azon alapszik, hogy az idegsejtek ionáramok segítségével apró elektromos feszültségingadozásokat hoznak létre, amelyeket jó vezetőképességű fémekkel el lehet vezetni a hajas fejbőrről. Ezeket aztán erősítővel felerősítik, hogy értékelhető hullámok formájában rajzolja ki egy műszer. Ezekből a hullámokból az agy (kóros) működésére lehet következtetni diagnosztikai célból. A képalkotó eljárásokkal szemben, ahol az orvosok szerkezeti eltéréseket keresnek, ezzel a módszerrel működésbeli eltéréseket lehet kimutatni, amelyek nem járnak látható szervi elváltozással, ilyen pl. az aurás migrén vagy az epilepszia.

EKG:Az elektrokardiográfia rövidítése. Ez a legelterjedtebb módszer a szív elektromos működésének vizsgálatára, a lelet pedig az elektrokardiogram, amelyen a szív elektromos feszültségingadozása látható az idő függvényében. A működési elve az, hogy a szívben normálisan megfigyelhető ionáramok ritmusos, elektromos feszültséghullámokat hoznak létre (ezek kellenek a szív összehúzódásához), amelyek a bőrfelszínre helyezett elektródákkal mérhetőek. Az elektródákról elvezetett elektromos jelet aztán egy oszcilloszkóp rajzolja ki. Az orvos (kardiológus) meg tudja állapítani, hogy ezek az elektromos jelek mennyire és hogyan térnek el a normálistól, és tud következtetni a szív betegségeire. Ezek általában a szívritmuszavarok, a koszorúérbetegségek, a szívroham és a szívizmot érintő betegségek. Három fő EKG-vizsgálattípus létezik: a nyugalmi EKG, amikor a beteget ágyon fekve vizsgálják, a terheléses EKG, amikor testedzés közben mérik, és az ún. Holter-EKG, amikor egy kis hordozható műszerrel folyamatosan monitorozzák a szívműködést 24–72 órán keresztül.

emphysema: Orvosi műszó, melynek jelentése: tüdőtágulat. A COPD egyik jellemző tünete, ilyenkor a tüdő léghólyagocskái (ahol az oxigén felvétele és a szén-dioxid leadása történik) sérülnek, és idővel a falaik átszakadnak. Ez ahhoz vezet, hogy a sok kis légtérből egy nagy lesz, amelyben térfogathoz viszonyított felszín (légzőfelület) aránya lecsökken. Emellett a megnagyobbodott légtérben benn tud rekedni a szén-dioxiddal teli levegő, és nem tud kicserélődni friss, oxigéndús levegőre, mert kilégzéskor ez a nagy tér nem tud kellőképpen összepréselődni, hogy kipumpálja az elhasznált levegőt. A tüdő össztérfogata ettől nem változik, viszont a benne lévő légzőfelület drasztikusan csökken.

Escherichia coli: E. coli vagy más néven kólibaktérium. Nem spóraképző, aerob/fakultatív anaerob (tehát legalább egy kevés oxigén kell a növekedéséhez) baktérium, amely a normál bélflóra legfontosabb tagja, mert a gyors osztódásával kiszorít más kórokozókat, és a véralvadásban fontos K2-vitamint termel. Léteznek ártalmas (virulens) törzsei is, amelyek ételmérgezést, húgyúti fertőzést és gasztroenteritiszt okoznak. Indikátor baktériumnak is nevezik, mert a vízben és az ételekben (főleg zöldségekben, húsokban) való jelenléte jól jelzi azok tisztaságát. Ezen kívül nozokomiális fertőzésekben is gyakran előfordul.

finaszterid: Férfiaknál jóindulatú prosztatamegnagyobbodás kezelésére szolgáló gyógyszerhatóanyag. A finaszterid hatására visszafejlődik a prosztata, ezzel javítja a vizelet kiáramlását. Ezen kívül kozmetikai jelleggel is alkalmazzák férfiaknál a hajhullás csökkentésére. Az összefüggés a két állapot közt az, hogy finaszterid gátolja a dihidro-tesztoszteron (DHT) termelődését a szervezetben, amely a prosztatában sejtgyarapodást a hajas fejbőrön pedig hajhullást okoz (mert a DHT rövidíti a haj növekedési fázisát). Ritka, de súlyos mellékhatásokról beszámoltak már, ezek a depresszió, öngyilkosságra való hajlam, és a merevedési zavar.

gasztroenteritisz: A gyomor-bél rendszer gyulladása, amely általában hasmenéssel, hányással és hasi fájdalommal jár. Gyermekeknél leggyakrabban a rotavírus, míg felnőtteknél a norovírus és a Campylobacter jejuni (baktérium) fertőzése a jellemző. Az orvosok akkor gyanítanak fertőzéses gasztroenteritiszt, ha a betegnek naponta legalább 3-szor van híg hasmenéses széklete, a széklet véres vagy nyákos és a hasmenéshez láz, ill. székelés előtt hasi fájdalom, hányinger, hányás jelentkezik. Leggyakrabban akut, de lehet krónikus is. A kórokozók általában szennyezett étellel és vízzel kerülnek a szervezetbe, ilyenkor a folyadékpótlás és a hányás/hasmenés csillapítása a legfontosabb.

gasztrointesztinális: Orvosi műszó, amely a gyomor- és bélrendszer érintettségére utal (mint melléknév), a latin gastrum (gyomor) és intestinum (bél) szavak összetételéből.

gesztációs diabétesz: Orvosi szakkifejezés, amelynek jelentése: terhesség alatti cukorbetegség. Általában a második vagy a harmadik trimeszterben alakul ki, gyakran csak átmeneti állapot, a szülés után megszűnik, viszont fontos, hogy időben felismerjük, mivel nem csak az anya egészségére káros, de komplikációkat is okozhat szüléskor (pl. koraszülés, császármetszés, sárgaság). A vércukorszint rendszeres mérésével, megfelelő diétával, kismama tornával jól karbantartható az állapot, de ritkább esetben gyógyszeres kezelést is ajánlhat az orvos. Ezektől függetlenül a gesztációs diabétesszel diagnosztizált kismamák egyébiránt egészséges gyermeket hoznak a világra, viszont a későbbiekben nagyobb eséllyel alakul ki az anyáknál 2-es típusú diabétesz, ezért érdemes legalább néhány évente ellenőrizni a vércukorszintet. Az okok és tünetei gyakorlatilag azonosak a cukorbetegséggel (lásd: DIABÉTESZ).

ginkgo: Ginkgo biloba, magyarul páfrányfenyő rövidített neve, amelynek levélkivonatát számos étrendkiegészítő tartalmazza. Két fő alkotóelem-csoportja van: a flavonoidok, amelyek erős antioxidánsok, és a terpenoidok, amelyeknek pedig értágító hatást tulajdonítanak a vérben lévő nitrogén-oxid-szint emelésével. A gyógyhatásukat számos betegségben vizsgálják, ám az adatok nem mutatnak egyértelmű pozitív hatást önmagában alkalmazva, de a hagyományos gyógyszeres kezelés kiegészítéseként határozottan előnyös a szedése. Egyes kutatások szerint gyulladáscsökkentő hatása is van a kivonatnak. Valószínűleg ez a három hatása miatt tulajdonítanak nagy jelentőséget neki, mivel ezek a folyamatok sok betegségben fontos tényézők.

glikémiás index: Egy 0 és 100 közé eső arányszám, amely egy adott ételre vonatkoztatva adja meg, hogy mennyire emeli meg a vércukorszintet. Az arányt a tiszta glükózhoz viszonyítjuk, ennek glikémiás indexe 100, és két órával az étkezés után mérik. Ez azt jelenti, hogy egy egészséges szervezetben egységnyi glükózmennyiség elfogyasztása után két órával az éhomi vércukorszinthez viszonyított vércukorszint-emelkedés = 100. A magas glikémiás indexű ételek elfogyasztás után élesen kiugró vércukorszint-emelkedést okoznak, viszont ez gyorsan visszaesik. Az alacsony glikémiás index esetében pedig egy kisebb és elnyújtottabb vércukorszint-hullám jelenik meg evés után. A prediabéteszes és diabéteszes betegeknél fokozottan ajánlatos az alacsony glikémiás indexszel rendelkező ételek fogyasztása, mivel az ő szervezetük nem tud lépést tartani a gyors vércukorszint-emelkedéssel. Az 55 alatti glikémiás indexű ételeket tekintjük alacsonynak, ilyenek például az alma, narancs, de még az eper is, illetve a rostos zöldségek pl. a répa, a bab vagy a borsó. 70 felett magas glikémiás indexről beszélünk, pár példa erre a krumpli, a rizs vagy a legtöbb fajta kenyér.

glikémiás kontroll: Orvosi kifejezés a vércukor tartós normális szinten tartására, ahol a „glikémia” a vérben lévő cukorra utal. A hosszú távú vércukorszint-ellenőrzést általában a HbA1C laboratóriumi teszttel (lásd: A1C) végzik, amelynek a megkívánt értéke 8,0% alatt kell, hogy legyen, tehát a 2-es típusú diabéteszben szenvedőkre vonatkozik elsősorban. A vércukorszint kontrollálásának („karbantartásának”) sikere nem csak az életmódbeli változtatásoktól függ (pl. helyes étrend, rendszeres testmozgás), hanem az orvos által felírt gyógyszer fegyelmezett szedésétől is.

glükokortikoidos inhalátor: Főként COPD és asztma kezelésére használt légúti gyógyszer(adagoló). Tekintve, hogy kortikoszteroid tartalmú, ezért alapvetően a gyulladás csökkentésére alkalmazzák a tüdőben. Általában több gyógyszerhatóanyagot is tartalmaz a belélegezhető por, a szteroid mellett még hörgőtágító is enyhíti az említett betegségekben szenvedők tüneteit, a légszomjat, a zihálást és a köhögést.

gombaellenes szer: Gombák szaporodását gátló szer, más néven antimikotikum. Általában a gombák sejtfalnövekedését akadályozzák az ergoszterintermelés gátlásával, amely a sejthártyájuk fő alkotóeleme. A leggyakoribb hatóanyagok a flukonazol, a ketokonazol, az itrakonazol és a terbinafin. Bár a gombák is részei a normál flórának, de túlzottan el is szaporodhatnak, ez leggyakrabban a bőrfelszínen (testhajlatokban) vagy a nyálkahártyákon történik meg, ritkán akár szisztémás fertőzést is okozhatnak. A megelőzésben fontos a mosakodás után a bőrhajlatok szárazra törlése, mert a víz elengedhetetlen a túlélésükhöz (ugyanakkor az oxigén is).

gonorrhoea: Nemi úton terjedő bakteriális fertőzés, más néven kankó, vagy tripper. A Neisseria gonorrhoeae nevű, spórát nem képző baktérium okozza, amely érzékeny a környezeti hatásokra, így csak szoros nyálkahártya-érintkezéssel terjed (cseppfertőzéssel nem). Már a Bibliában is említik, Európában törvényekkel is próbálták szabályozni a terjedését. A tünetek gyakrabban jelennek meg férfiakon, ezek általában égő fájdalom vizeléskor és gennyes húgycsőfolyás főként reggelente („bonjour csepp”). A nők gyakran tünetszegények, de a kórokozó ilyenkor is fertőz, és ha kezeletlen marad, súlyos szövődményeket okozhat, mint pl. méhnyak- vagy méhkürtgyulladás, amely meddőséget is okozhat. Kezelése régebben nagy dózisú penicillinnel, manapság a rezisztencia kialakulása miatt kombinált antibiotikum terápiával történik. Védettség nem alakul ki, a szexuális partnerek gyakori váltásakor újrafertőzés lehetséges.

gyógyszertolerancia: Az a folyamat, amelynek során egy rendszeresen adott gyógyszerhatóanyag azonos adagja idővel gyengébb biológiai hatást ér el a szervezet alkalmazkodásának következményeképp. Ez egy természetes reakció, a szervezetünk ezzel védi magát az egyensúlyvesztés ellen, mivel a külső hatások általában kibillentik az egyensúlyi állapotból, és ehhez próbál visszatérni, hogy életben maradjon. Így tehát ahhoz, hogy ugyanazt a biológiai hatást érjük el, nagyobb adagra (dózisra) van szükség. A tolerancia nem egyenlő a függőséggel, előbb-utóbb minden hatóanyaghoz hozzászokik a szervezet, függőségről akkor beszélünk, ha az agy jutalmazórendszere (is) alkalmazkodik a hatóanyag külső behatásához.

herpesz: A herpeszvírusok családjába tartozó két vírus fertőzéses kórállapotának összefoglaló neve. Az egyes típus (Herpes simplex labialis) ajak- és szájüregi herpeszt okoz, míg a kettes típus (Herpes simplex genitalis) a nemi szerveket érinti. Mindkettő általában fájdalmasan viszkető hólyagokat képez a bőrön vagy a nyálkahártyán, amelyek jellemzően spontán gyógyulnak. A lakosság majdnem 100%-a fertőzött, körülbelül 4 éves kortól, mert a kórokozó a bejutása után az idegdúcokban lappang akár egy életen át, és akkor okoz újra tüneteket, amikor az immunrendszer legyengül. A gyermekkori bárányhimlőt is az ebbe a családba tartozó Varicella zoster vírus okozza, amely ha felnőttkorban kiújul, akkor övsömört okoz.

HIV: A humán immunhiányvírus rövidítése. Különlegessége, hogy nem DNS, hanem RNS az örökítőanyaga, amelyet a saját enzimével (a reverz transzkriptázzal) ír át DNS-re a gazdasejtben, így tudja magát sokszorosítani. Két fő változata ismert: a HIV-1 és a HIV-2. Előbbi virulensebb, a világjárványért ez felelős, a második alapvetően (de nem kizárólagosan) Nyugat-Afrikában fordul elő, és kevésbé fertőzőképes. Jellemzően az ún. helper (segítő) T-sejteket fertőzi meg, amelyek a sejtes immunválasz megindításában játszanak létfontosságú szerepet, de más fehérvérsejteket is képes megfertőzni. Idővel annyi T-limfocitát elpusztít, hogy a szervezet képtelen lesz védekezni a mikrobák ellen.

HPV: A humán papillomavírus rövidítése, amely egy víruscsoportot takar, ennek már több mint 130 típusa ismert. A papilloma a szemölcsre utal, amely a legjellemzőbb tünete a HPV-fertőzésnek. Főként nemi úton terjed, de egy kis seb is elég a bejutáshoz (pl. borotvapengéről). A lakosság kb. fele legalább egyszer átesik a fertőzésen, és a többségük le is küzdi a vírust, viszont egy kisebb százalékukban előfordulhat, hogy jóindulatú vagy rosszindulatú daganatot képez a nemi szerven, a végbél körül vagy a fej-nyaki régióban. Nőknél a méhnyakrákért döntő többségében ez a vírus felelős, viszont van ellene oltás, amely nagyban csökkenti ennek a kockázatát.

IBD:A gyulladásos bélbetegség angol rövidítése (Inflammatory Bowel Disease), amely egy gyűjtőfogalom több krónikus bélbetegségre. A leggyakoribb ilyen betegség a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa). Ezeknek a tünetei szerteágazó hasi panaszok, amelyek általában idővel súlyosbodnak. Az is gyakori, hogy autoimmun folyamatok a tünetek közvetlen kiváltó okai, és bár sajnos a betegség gyökere nem ismert, azt tudjuk, hogy a genetikai hajlam szerepet játszik a kialakulásában, és néhány környezeti hatás is kockázati tényező, mint pl. a dohányzás, vagy egyszerűen csak a városi élet. Diagnosztizálása endoszkópiás beavatkozással (béltükrözés), illetve vér- és székletminta alapján történik, esetenként kiegészítve képalkotó eljárásokkal (röntgen, CT, MRI).

IBS: Irritábilis bél szindróma rövidítése. A szindróma tünetegyüttest jelent, azaz több tünet jelenik meg egyszerre, ezek közül a leggyakoribbak: haspuffadás, -görcs, székrekedés vagy hasmenés. A tünetek súlyossága és időbeli lefutása személyenként változik, de általában gyulladás alakul ki, ami azt jelenti, hogy az immunrendszerünk is érintett a folyamatban, mégpedig úgy, hogy az ételben lévő anyagokra ad gyulladásos reakciót, amely sajnos szinte mindig funkcióvesztést von maga után. A fejlett országokban gyakran előforduló betegség, és a nőket gyakrabban érinti, mint a férfiakat, de egyszerű tüneti kezeléssel és/vagy életmódváltoztatással jól karban tartható.

ionizáló sugárzás: Olyan erős sugárzás egy bizonyos forrásból, amely képes az atomok elektronjait kilökni a pályájukról, így az atomok elektromos töltéssel fognak rendelkezni, azaz ionná válnak. A sugárzás forrásai rendszerint radioaktív atomok (radionuklidok), amelyek instabilak, azaz többletenergiával rendelkeznek, és ezt sugárzás formájában adják le környezetüknek, hogy így stabilizálódjanak. A kisugárzott energia hullám vagy részecske természetű. Ha hullámról beszélünk, akkor az UV-sugárzás egy része és annál magasabb frekvenciájú hullámok (röntgen-, gamma-sugárzás) ionizálnak. Mértékegysége a becquerel (Bq), amely 1 atommag bomlása/másodpercet jelent.

irreverzibilis: Orvosi-tudományos műszó, amelynek jelentése: visszafordíthatatlan.

katéter: Rugalmas vagy rugalmatlan falú cső, amelyet orvosi céllal valamely testüregbe vezetnek általában azért, hogy (leggyakrabban folyékony vagy légnemű) anyagot távolítsanak el (pl. húgyhólyagkatéter, drén stb.) vagy adjanak be (pl. vénakatéter, tracheatubus stb.) a szervezetbe. Számtalan változata létezik, az orvostudomány majdnem minden szakterületén használják. Sok új orvostechnikai műszert katéteren keresztül juttatnak be, pl. érsebészeti műtéteknél a sztentet. A külső átmérőjét French-ben (F) mérik, 1 F = 0,33 mm. Az elnevezés a görög „kathiémi” (lebocsát, leejt) igéből ered.

kemoprevenció: Orvosi műszó, amely szorosabb értelemben a rákos elváltozások elpusztítását, vagy a rosszindulatú formába való átalakulásának megakadályozását jelenti, tágabb értelmezésben a már kifejlődött daganatok növekedésének megállítását vagy lassítását is magában foglalja. Mindez általában gyógyszeres kezelés formájában valósul meg, de erre a célra alkalmazhatók növényi kivonatok, antioxidánsok és vitaminok is. Bizonyos kutatások szerint a gyulladáscsökkentő aszpirin is csökkenti a vastagbélrák kialakulásának kockázatát a COX (ciklooxigenáz) nevű enzim gátlásán keresztül.

kolonoszkópia: Orvosi műszó, amely magyarul vastagbéltükrözést jelent. A szó az ógörög „kolon” (=vastagbél) és „szkopein” (látni, nézni) tagokból tevődik össze. Egyfajta endoszkópos beavatkozás (endon = belül [ógörög]), amely során egy alapos vastagbéltisztítást követően a végbélnyíláson keresztül egy kb. 160 cm-es, üvegszálas optikával ellátott, rugalmas csövet vezetnek be a vastagbélbe az elváltozások vizsgálata céljából. Gyakorlatilag a teljes vastagbél, illetve a vékonybél-vastagbél átmeneti szakasza megvizsgálható ezzel a módszerrel. Az endoszkóppal nem csak látni lehet a belső vérzéseket, szűkületeket vagy daganatokat, hanem mintavételre (biopsziára), vagy akár egész polipok eltávolítására is alkalmas. A vizsgálat kellemetlenséget okozhat, de jelenleg még mindig a legmegbízhatóbb vizsgálati módszer. 50 év felett panaszok híján is ajánlatos rendszeresen elvégezni a vastagbélrák szűrése céljából.

Lewy-testes demencia: Elsődleges idegsejtpusztulás okozta demencia, amely tüneteiben nagyon hasonlít az Alzheimer-kórra, szövettanilag pedig a Parkinson-kórra. Az agyi idegsejtekben kórosan felgyülemlett, főként alfa-szinuklein fehérjéből álló aggregátumok jelennek meg (ezek a Lewy-testek), amelyek idővel elpusztítják azokat. A szellemi működés hanyatlása abban különbözik az Alzheimer-kórtól, hogy ezek a tünetek napról napra, vagy akár óráról órára változhatnak, ezért a gondozáskor fontos a türelem, mert úgy tűnhet, hogy a beteg szándékosan manipulálja az embereket, holott csak ilyen a kórkép lefolyása. A mozgás lassulása is megfigyelhető, ebben a Parkinson-kórra hasonlít, emiatt nehéz a diagnosztizálása. Csak agyi szövetminta alapján lehet biztos diagnózist felállítani, mert a Lewy-testek ennél a betegségnél az agykéregben is megjelennek, míg a Parkinson-kórnál csak a középagyban.

likopin: Karotinoidok csoportjába tartozó, vörös színű, zsírban oldódó vegyület, a paradicsom és egyéb vörös gyümölcsök színanyaga. Nevét a paradicsom latin elnevezéséről (Solanum lycoperscium) kapta. 11 konjugált kettős kötést tartalmaz, amelyek elektronjai lazábban kötődnek, ezáltal könnyebb őket leadni vagy gerjeszteni. Az elektronleadás miatt antioxidáns tulajdonságú, mert könnyen átadja a kettős kötésben lévő egyik elektront a reaktív szabadgyököknek, és közben önmaga nem válik reaktívvá. Ugyanígy a kettős kötések könnyen gerjeszthetők is elektromágneses sugárzással, ekkor elnyelnek bizonyos mennyiségű energiát, és a fennmaradó kevesebb energiát nagyobb hullámhosszú fényként bocsátják ki, ettől vörös a színe.

mammográfia: Gyakori noninvazív diagnosztikai képalkotó eljárás a mellrák korai felismerésére. Alacsony dózisú röntgensugárzással alkot képet átalában két irányból a női mell zsírszövetéről és mirigyállományáról, amelyben már a korai, kis méretű daganatok is jól felismerhetőek. Szűrővizsgálatként 45–65 éves kor között indokolt két évente elvégeztetni. Újabb változatai a digitális mammográfia, amely kisebb sugárterheléssel jár, ill. az emlő tomoszintézis, amely a legnagyobb felbontású, háromdimenziós képet adja. Ez utóbbi a CT-hez hasonló elven működik.

meningitisz: Az agyhártyagyulladás orvosi neve. Két fő típusa a fertőzéses és a nem fertőzés okozta meningitisz. A fertőzéses a kettő közül gyakoribb, sokszor vírusok okozzák, amelyek lefolyása enyhébb, mint a bakteriális fertőzés. A gombák és egyéb élősködők által okozott meningitisz jóval ritkább. A bakteriális meningitisz súlyos szövődményeket (tanulási problémák, hallásvesztés) is okozhat, és szepszissel (amikor baktériumok már a vérben vannak és a szervezet szélsőségesen próbál védekezni ellenük) járhat együtt. A tünetei kezdetben az influenzához hasonlók, és ritkábban jelennek meg egyszerre. Ezek általában a hirtelen magas láz, fejfájás, nyakmerevség, hányinger, hányás, tudatzavar, görcsök, fényiszony. A nem fertőző agyhártyagyulladás egyéb betegségek következménye szokott lenni, mint például az agydaganat, agysérülés vagy lupus.

metformin: A 2-es típusú cukorbetegségre elsődlegesen alkalmazandó gyógyszerhatóanyag, amely a biguanidok csoportjába tartozik. Hatása abban áll, hogy csökkenti a máj cukorleadását, ezáltal csökkenti a vércukorszintet. Más gyógyszerekkel ellentétben nem az inzulintermelést serkenti, ezért nagyon kicsi a hipoglikémia (túl alacsony vércukorszint) esélye. Az inzulinrezisztenciát is csökkenti az sejtek inzulinérzékenységének fokozásával. Mellékhatásként leggyakrabban emésztési zavarok jelentkezhetnek, főleg a terápia megkezdésekor, ilyenkor javasolt az elnyújtott hatású változatát alkalmazni.

migrén: Tipikusan féloldalt, rohamokban jelentkező, lüktető elsődleges fejfájás, amely levertséggel, fény- vagy hangérzékenységgel és hányingerrel jár. Létezik aurás és aura nélküli migrén, az előbbi jellemzője, hogy a fejfájásrohamot vibráló látászavar előzi meg. A tüneteket az agyi erek összehúzódása, majd kitágulása és gyulladása okozza. Maga a betegség oka nem ismert, de genetikai háttér és a hormonok fő szerepet játszanak a kialakulásában. Nőknél háromszor gyakrabban fordul elő. Bármikor kialakulhat, de leggyakrabban serdülőkorban jelentkezik, és a menopauzával megszűnik.

MRI: Az angol „Magnetic Resonance Imaging” azaz mágneses rezonanciás képalkotás rövidítése. Noninvazív diagnosztikai képalkotó eljárás, amely a CT-hez hasonlóan szeletekből állít össze egy (adott esetben 3 dimenziós) képet a testről. Fontos különbség, hogy a CT-vel szemben az MRI erős mágneses teret és rádióhullámokat használ ionizáló sugárzás helyett, így kíméletesebb az eljárás. Működése azon alapszik, hogy az testet érő erős (általában 1,5 vagy 3 teslás) mágneses tér egy tengelyirányba rendezi a testet nagyrészt alkotó hidrogénatommagokat (protonok). Ez azért lehetséges, mert a protonok a saját tengelyük körül forognak, és mágneses teret hoznak létre maguk körül északi-déli pólussal, hasonlóan a Földünkhöz. Ezután rádióhullámokkal eltérítik ebből az irányból (ezzel többletenergiát vesznek fel), aztán megvárják míg visszatérnek a nyugalmi tengelyállásukba. A nyugalmi állapotba való visszatéréskor a protonok megszabadulnak a többletenergiájuktól rádióhullámok kibocsátásával, amelyet egy vevőtekercs felfog, és a gép elektronikus jellé alakítja, amelyet a számítógép szürkeárnyalatos képen ki tud rajzolni. A protonok különböző kémiai környezetben különböző idő alatt térnek vissza nyugalmi állapotukba, ez adja a képen a szürke különböző árnyalatait. Az MRI jobb minőségű képet ad, és többféle szövetet (pl. ideg-, izomszövet vagy ízületek) lehet vele vizsgálni, mint a CT-vel, de jóval drágább is. A diagnózis alapja, hogy a kóros elváltozások (pl. tumor, vagy gyulladt szerv) több vizet vesznek fel, amelyben lévő protonok jellegzetes képet adnak.

neurológia: Magyarul ideggyógyászat. Az idegrendszer anatómiájával (szerkezetével), működésével és szervi elváltozásaival foglalkozó orvostudományi ág. Ide tartozik az agy, a gerincvelő (központi idegrendszer), ill. a mozgató- és érzőidegek (perfiériás idegrendszer) kóros folyamatainak feltérképezése és kezelése. A neurológus szakorvos rendszerint nem végez műtéti beavatkozást, a terápiás módszere általában a gyógyszeres kezelés. A szervi elváltozásokkal nem feltétlenül járó idegrendszeri betegségekkel, mint pl. a neurózisok (OCD, skizofrénia, depresszió stb.) pedig a pszichiáterek foglalkoznak, de lehet átfedés a két szakterület között.

neuropátia: A szó az idegek sérülésére vagy kóros folyamataira utal. Leggyakrabban perifériás neuropátiáról beszélünk, ez azt jelenti, hogy az agy és a gerincvelőn kívüli idegek az érintettek (gyakran például a végtagokban). A betegség érinthet egy (mononeuropátia) vagy több ideget is (polineuropátia). A tünetek nagyban függnek attól, hogy milyen típusú ideg érintett. Ha érzőidegek károsodnak, akkor többnyire zsibbadás, égő érzés, éles fájdalom jelentkezhet, ha viszont mozgatóidegről van szó, akkor a beidegzett izmok gyengülése, súlyos esetben bénulása várható. Vannak autonóm (akarattól független), szerveket ellátó idegek is, amelyek kórfolyamata során a megfelelő szerv működése romlik. Kiváltó okai sokrétűek, a leggyakoribbak a diabétesz, magasvérnyomás-betegség, elhízás, túlzott alkoholfogyasztás, de akár a kemoterápia vagy vírusfertőzés is okozhatja.

noninvazív: Olyan diagnosztikai vagy terápiás eljárás, amelyhez nem kell semmilyen eszközzel behatolni a testbe, illetve annak az épségét/folytonosságát megszakítani. A latin invasio szóból ered, amelynek jelentése: bevonulás, megszállás stb. Az invazív eljárások sokfélék lehetnek és alapvetően három kategóriába soroljuk őket: I.) amikor a tápcsatornába hatolnak be (pl. vastagbél- vagy gyomortükrözés); II.) amikor egy véredénybe hatolnak be (pl. vérvétel, branül), és III.) ha egyéb testüregbe (pl. hólyagtükrözés, agykamradrén, hüvelyi ultrahang). Az orvosoknak mindig mérlegelniük kell, hogy valóban szükséges-e invazív eljárást alkalmazniuk, mivel az mindig sérüléssel és annak kockázataival jár (kockázatbecslés), de még a noninvazív eljárások előtt is el kell dönteniük, hogy annak elvégzése után közelebb jutnak-e a legolcsóbb beavatkozáshoz (költséghatékonyság).

nozokomiális fertőzés: Olyan fertőzés, amely az egészségügyi ellátás következtében alakul ki. Egy nozokomiális fertőzés lehet helyi vagy generalizált fertőzés, amelyet egy kórokozó vagy annak valamely terméke váltott ki. Ha a kórházi felvételt követő 48 órán túl, a kórházi elbocsátást követő 3 napban, a műtétet követő 30 napban vagy az egészségügyi intézményben való tartózkodás alatt alakul ki a fertőzés, akkor nagy valószínűséggel nozokomiális fertőzés. Magyarországon az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések kötelező jelleggel jelentendőek. A kórokozók leggyakrabban a Clostridium difficile, a Klebsiella pneumoniae, a Pseudomonas aeruginusa és a Staphylococcus aureus nevű baktériumok, amelyek egy vagy több antibiotikumra rezisztensek (vagyis nem hat rájuk). Ezen fertőzések száma a világon mindenhol növekvő tendenciát mutat.

nyálkahártya: Nyálkahártyának nevezünk minden hámszövetet, amely a belső szervek üregeit béleli és nyálkás/nyákos nedvvel (mucus) van bevonva. A felépítése hasonlít a bőrhöz, ám ez vékonyabb és nincs (pigmentált) szarurétege, emiatt élénkpiros színe van, mert a véredények jobban áttűnnek rajta. A testnyílások (száj-, végbélnyílás, nemi szervek nyílásai) mentén átmenet van a nyálkahártya és a bőr között, de a pl. a légutakat, szemüreget és a mirigyek üregeit is nyálkahártya borítja. Fontos védőréteget nyújt a szervezetnek, mivel általában ez az első terület, ahol a kórokozók és káros anyagok kapcsolatba kerülhetnek a szervezettel (természetesen a vérrel terjedő kórokozók nem tartoznak ide). A nyálkában csapdába eshetnek a mikrobák, így az immunrendszer könnyebben tudja ártalmatlanítani őket, sőt némely területen (főként mirigyekben) antitesteket is tartalmaz. Ezen kívül védi a hámréteget a kiszáradástól, ennek hiányában jóval sérülékenyebb lenne a nyálkahártya.

OCD: Az angol „Obsessive-Compulsive Disorder”, amelynek a magyar megfelelője a kényszerbetegség. Neuropszichiátriai megbetegedés, amelyben a beteget újra és újra visszatérő kellemetlen gondolatok (obszesszió) gyötrik, illetve a beteg ismétlődő cselekvéssorral vagy lelki rituálékkal (kompulzió) igyekszik úrrá lenni szorongásán. Gyakori a szimmetriával és tisztasággal kapcsolatos kényszergondolatok, illetve a kényszeres kézmosás, takarítás vagy akár a lámpakapcsolás. Betegségről akkor beszélünk, ha az ilyen epizódok legalább egy órán át tartanak, és jelentős lelki feszültséget okoznak. A betegek sokszor szégyellik, rejtegetik az állapotukat, ezért később mennek orvoshoz, mint kellene, annak ellenére, hogy sokszor belátják, hogy a kényszereik értelmetlenek. Sokszor társul depresszióval és szorongással. Ma már gyógyszeresen (SSRI-vel) viszonylag jól kezelhető.

opioid: Szűkebb értelemben fájdalomcsillapító gyógyszerhatóanyagok egy csoportja, tágabb értelemben pedig minden természetes, félszintetikus és szintetikus opioidreceptorokon ható vegyületet értünk alatta. Ezek a mérsékelt–erős fájdalom csillapítására kiválóan alkalmasak, viszont általában súlyos mellékhatásokkal és függőséggel is járnak, ezért vagy szigorúan vényköteles gyógyszerek (pl. Doreta, Tramadolor stb.), vagy kifejezetten illegális kábítószerek (pl. heroin). A mellékhatások közt a legismertebb a viszketés, a székrekedés és a légzésbénulás (ez utóbbi a halál közvetlen oka túladagoláskor). Viszont a „mellékhatások” nem minden esetben károsak, mert vannak olyan gyógyszerek, amelyek kifejezetten ezeket a hatásokat használják ki, pl. az Imodium a hasmenés ellen, a Robitussin pedig köhögéscsillapításra kiválóan alkalmazható. A függőség rendkívül gyorsan kialakul, ezért az orvos által felírt gyógyszert nem ajánlatos hosszú távon szedni. Az erősebb származékokat általában végstádiumú rákos betegeknek adják.

ötéves túlélés: Statisztikai mérőszám, amely azt mondja meg, hogy az adott betegség diagnózisától vagy a kezelés indításától számítva a vizsgált betegcsoport hány százaléka maradt életben 5 évvel később. A kutatóknak ez fontos adat a terápia összehasonlításában, az orvosoknak pedig a prognózis, azaz a kórjóslat megállapításában. A mérőszám értelmezésében fontos szempont, hogy a számításba csak azokat veszik bele, akik az adott betegségbe nem halnak bele, más betegségeket kizárnak a számításból. Szintén fontos tényező lehet az életkor és a betegség stádiuma is. A mérőszámot lehet szűkíteni azzal, hogy a teljesen meggyógyultakat veszik csak számba, vagy csak olyanokat akiknek a betegségük nem súlyosbodott (tehát legalább stagnált).

PET: Noninvazív diagnosztikai képalkotó eljárás, a pozitronemissziós tomográfia rövidítése. A neve arra utal, hogy a mérőberendezés a (lenyelve, intravénásan vagy belélegezve) beadott radioaktív jelölőanyag által kibocsátott pozitronokat (az elektron antirészecskéjét) fogja fel egy-egy síkban. Ezek a síkok a test keresztmetszeti képei, amelyet egy számítógép összerendez (tomográfia), így a CT-hez és az MRI-hez hasonlóan rajzol ki egy háromdimenziós képet. A jelölőanyag leggyakrabban egy cukormolekulához kapcsolt radioaktív izotóp. A diagnosztikai értéke abban rejlik, hogy a sejtek/szövetek aktivitására lehet belőle következtetni (véráram vagy cukorfelhasználás alapján), mivel a jelölőanyag térbeli eloszlása a kóros szövetekben jelentősen eltér az egészségestől. Ugyan anatómiailag rosszabb minőségű képet ad, mint a CT vagy az MRI, de mivel a betegségek először a sejtek működését változtatják meg, és csak később a szövet szerkezetét (anatómiáját), ezért nagyon hasznos azok korai diagnosztizálásában. Ezen kívül ma már kombinálni is tudják CT-vel vagy MRI-vel, amelyek a legkorszerűbb (és legdrágább) orvosi diagnosztikai módszerek közé tartoznak.

PET-CT: A pozitronemissziós tomográfia (PET) és a számítógépes tomográfia (CT) kombinációja, amely ma az egyik legmodernebb orvosi képalkotó eljárás. Nagy előnye, hogy teljesebb képet ad a vizsgált területről, mivel ugyan a PET rengeteg információval szolgál a szövetek működéséről (biokémiai folyamatairól), azok alaki elváltozásairól keveset tudhatunk meg, viszont ezt pótolja az eljárás CT része. Az eljárás ugyan ionizáló sugárzást használ, de ez nagyon gyenge (kb. 11 mSv), hosszú távú káros hatást még nem mutattak ki. Ennek ellenére terhességben és szoptatás alatt az alkalmazása ellenjavallt, mert a radioaktív részecskék átjutnak a méhlepényen, ill. bejutnak az anyatejbe.

polineuropátia:Olyan idegi kórfolyamat, amelyben több ideg érintett, a neuropátia egyik típusa (lásd: NEUROPÁTIA). Akut és krónikus lefolyású is lehet. Az akut polineuropátia rövid ideig tart, a kiváltó oka lehet autoimmun reakció vagy fertőzés, de általában jól kezelhető. Ezzel szemben a krónikus forma, hosszú ideig fennáll, és jóval nehezebb kideríteni az okát. Gyakran egy másik betegség (pl. cukorbetegség vagy veseelégtelenség) tünete, nem önálló betegség. A neuropátiához hasonlóan zsibbadás, hirtelen éles fájdalmak, izomgyengeség stb. jellemzi.

polip: Általában a nyálkahártyában előforduló abnormális, felszíni sejtszaporulat. Bár a polipok leggyakrabban jóindulatú daganatok, jelenthetnek veszélyt önmagukban amiatt is, hogy térfoglaló folyamatok, például a hallójáratban kialakult polip süketséget okozhat. Testszerte kialakulhat, így pl. a vastag- vagy végbélben, hallójáratban, méhben, méhnyakon, gyomorban, torokban vagy húgyhólyagban. Az eleinte jóindulatú daganatok idővel rosszindulatúvá válhatnak, ezt az orvos biopsziával tudja meghatározni.

prediabétesz: A 2-es típusú cukorbetegséget megelőző állapot, ami azt jelenti, hogy a vércukorszint tartósan magasabb a normálértéknél, de az orvos még nem jelentheti ki egyértelműen a cukorbetegséget. A háttérben álló okok ugyanazok, mint a diabétesznél, de a jó hír, hogy a folyamat nem visszafordíthatatlan. Rendszeres testmozgással, lefogyással, főként a derékbőség csökkentésével, dohányzás elhagyásával jó esélyünk van rá, hogy nem alakul ki 2-es típusú diabétesz (amely már viszont gyógyíthatatlan). Természetesen léteznek rajtunk kívülálló okok is, például családi halmozódás, életkor előrehaladása, sőt, ha a terhesség alatt cukorbetegség állt fenn, az is növeli az prediabétesz esélyét.

prosztata:Más néven dülmirigy. Dió méretű képlet, amely a húgycső körül helyezkedik el a közvetlenül a húgyhólyag alatt. Mirigy lévén váladékot termel (ez az ondótérfogatának kb. 1/3-a), amely enzimekkel aktiválja a hímivarsejteket. Az ondónak ezen kívül két másik mirigy váladéka is része, amely orgazmuskor termelődik és ürül végső soron a húgycsőbe, tekintve, hogy a funkciója a hüvely savas kémhatásának semlegesítése és a hímivarsejtek táplálása. A szerv leggyakoribb kórképei a prosztatagyulladás, a prosztatamegnagyobbodás és a prosztatarák. A gyulladás általában jól kezelhető antibiotikummal. A prosztatamegnagyobbodás egy jóindulatú túlburjánzás, amely gyógyszerekkel vagy műtéttel kezelhető, és 50 év felett majdnem minden férfit érint. A prosztatarák a leggyakoribb ráktípus férfiaknál, de 41-ből csak egy férfi hal bele. Ezutóbbinak a kezelése sokrétű, általában műtét, hormon-, sugár-, vagy kemoterápiát, illetve ezek kombinációját alkalmazzák.

PSA: A prosztataspecifikus antigén rövidítése. Ez egy enzim, amelyet a prosztata termel, és ejakulációkor (magömléskor) kerül bele az ondóba, amelyet aztán hígabbá tesz, hogy a hímivarsejtek könnyebben tudjanak úszni. Sokáig úgy gondolták, hogy az emelkedett szintje egyenlő a prosztatarák kialakulásával, de ma már tudjuk, hogy nem rosszindulatú folyamatok (pl. prosztatagyulladás, jóindulatú prosztatamegnagyobbodás vagy akár csupán az ejakuláció) is megemelik az enzim szintjét a vérben, így óvatosan kell következtetni, ha ennek az értéke 4,0 ng/ml fölé emelkedik (régen ez volt a prosztatarákot jelző küszöbérték). A vérképen való kimutatása általában a rákszűrővizsgálat része, de ma már nem feltétlenül ajánlják az elvégzését minden esetben az ellentmondásos kutatási adatok miatt.

Pseudomonas aeruginosa: A környezetben szinte mindenhol előforduló, spórát nem, de biofilmet képző baktérium, amely embert, állatot és növényt egyaránt fertőzhet. A normál bélflórában is megtalálható, de opportunista kórokozó, így egészséges szervezetben nem okoz problémát, de a legyengült immunrendszerben akár halálos is lehet. Kórházakban súlyos nozokomiális fertőzéseket okozhat, multirezisztens (sokféle antibiotikumnak ellenálló) törzse különösen veszélyes, sőt biofilmet is képez maga körül, amellyel szintén védi magát az immunrendszer ellen. Genetikai változékonysága miatt alakít ki könnyebben alakít védelmet az antibiotikumok ellen. Minimális tápanyagigénye miatt ivóvízben, ételben, használati tárgyak felszínén, sőt akár desztillált vízben is megél. Bőrön, légutakban, bélcsatornában, vérben, húgyutakban, központi idegrendszerben, szívburokban és egyéb területeken egyaránt elszaporodhat.

radiológia: Klinikai értelmezésben nagyjából lefedi a diagnosztikai képalkotási módszerekkel foglalkozó orvostudományi ágat. Neve a latin radius (sugár) szóból ered, mert a röntgensugárzás orvosi alkalmazása hívta életre a szakterületet. A radiológus szakorvos fő feladata a képalkotó diagnosztikai leletek értelmezése, magát a méréseket leggyakrabban radiográfus technikusok végzik. Ide tartoznak klasszikusan a röntgent és egyéb ionizáló sugárzást alkalmazó eljárások (pl. CT, PET, DEXA), ill. az egyéb hullámokat alkalmazó képalkotó módszerek is, mint pl. az ultrahang (hanghullámok) vagy az MRI (rádióhullámok). A radiológia elterjedése tette lehetővé, hogy sok diagnózis felállításához ne kelljen megsérteni a test épségét (azaz noninvazív).

rák: Olyan betegségek összefoglaló neve, amelyekben bizonyos sejtek rendellenesen túlburjánzanak, mert a genetikai állományuk úgy károsodott, hogy elvesztették a szervezet felől érkező, folyamatos szaporodási kontrollt. Ezek a sejtek végső soron új szövettömeget (daganatot) hoznak létre, emellett túltermelhetnek egyébként ártalmatlan vegyületeket (pl. hormonokat) is, amelyek megnövekedett mennyiségben már károsak. Ha a daganat sejtjei kiválnak a belőle, elvándorolnak a véráram vagy a nyirokrendszer útján a szervezet egyéb részeire és ott megtelepszenek, esetlegesen új daganatot létrehozva (ez az áttét, mn. metasztázis), akkor rosszindulatú daganatról beszélünk, ami a rákbetegség maga. Ha az elsődleges daganat (tumor) nem képez áttétet, akkor jóindulatú daganatról van szó, ez még nem jelent rákos megbetegedést. Gyakorlatilag bármelyik sejttípus elrákosodhat a szervezetben, és szövettípus alapján kategorizáljuk őket. Fő típusai: karcinóma, amikor valamely hámszövetből ered a burjánzás, ez lehet mirigyhám is, ekkor adenokarcinómáról beszélünk. Szarkóma, amely kötő- és támasztószövetben (csont, zsír, ízület), ill. izomszövetben vagy véredényekben kezdődik. A leukémia a vérképzőszervekből (pl. vörös csontvelő) induló rák, a limfóma pedig az immunsejtek elburjánzását jelenti. Rengeteg altípusa ismert, a betegségek elnevezései rendszerint „-oma” végződésűek.

raloxifen: Szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok csoportjába tartozó gyógyszerhatóanyag, amely a receptorokhoz való kötődésével a gének működését befolyásolja. Ez a hatás az ösztrogénreceptor (ill. annak hatása alatt álló gének) működését gátolhatja vagy serkentheti is, szövettípustól függően. Elsősorban a változókorú (menopauza utáni) nőknél alkalmazzák a csontritkulás ellen, de rákmegelőző hatására is vannak kutatási adatok.

RDV: A rektális digitális vizsgálat rövidítése. Ez lényegében annyit tesz, hogy az urológus egy rákszűrővizsgálat alkalmával síkisítóval ellátott gumikesztyűvel a beteg végbelén keresztül benyúl és kitapintja a prosztatát. Ez egy gyors és egyszerű, bár kétségkívül kellemetlen vizsgálat, amellyel fontos diagnosztikai információkhoz juthat az orvos, pl. hogy milyen nagy vagy kemény a prosztata, ill. hogy érezhetők-e benne csomók. Ezek egyaránt kórjelzői a jóindulatú prosztatamegnagyobbodásnak és a rosszindulatú daganatnak. A szűrővizsgálatot 40 év felett érdemes évente elvégeztetni minden olyan férfinak, akinél magas a rák kialakulásának kockázata (pl. a családi kórtörténetben többször szerepel prosztatarák), de aki nem mutat tüneteket, annak is 50 év felett ajánlott évente elmenni szűrővizsgálatra.

reaktív szabadgyök:Egy vagy több párosítatlan elektronnal rendelkező, rendkívül instabil molekula. Az elnevezés egyrészt arra utal, hogy ezek a molekulák kémiai reakciókat indítanak be, másrészt pedig, hogy nagyobb molekulákból szabadulnak fel (valójában leszakadnak róluk). A sejtjeinkben természetes módon termelődnek az anyagcsere folyamán, aminek káros és előnyös hatása is van. A káros hatása abban áll, hogy más molekulákat oxidál, így a sejt egészséges fehérjéit, DNS és lipidjeit is, amelyek ezáltal meghibásodhatnak. Az utóbbi évtizedekben rengeteg krónikus betegségnél fedezték fel a szerepét, ill. azt, hogy a rákkeltő anyagok növelik a reaktív szabadgyökök termelődését. A sejtek ez ellen antioxidánsokkal védekeznek, folyamatos egyensúlyban kell lennie a reaktív szabadgyökökkel, és amennyiben ez az egyensúly felborul, azt oxidatív stressznek nevezik. Egészséges esetben is jelen vannak a sejtben, mert előnyös esetben felhasználják ezeket a molekulákat a kórokozók, illetve az idegen anyagok lebontására is.

resectio:Sebészeti műtét egy gyakori fajtája, amikor egy szervet vagy annak egy részét eltávolítják a testből. Latinul annyit tesz: „csonkítás, kivágás, eltávolítás”. Gyakran a daganatos megbetegedések kezelésekor van rá szükség, ilyenkor a sebész az egész daganatot megkísérli eltávolítani, adott esetben a teljes szervvel együtt. Egy másik fajtája a szegmentális reszekció, amikor csak egy kisebb szakaszt távolítanak el.

ritalin: Elsősorban az ADHD kezelésére használt gyógyszer, melynek hatóanyaga a metilfenidát, és 6 évesnél idősebb gyermekeknél/fiataloknál alkalmazzák. Az agy ingerületátvivő molekuláinak felborult egyensúlyát hivatott helyreállítani, de önmagában nem gyógyítja meg a betegséget, csak a tüneteket kezeli. A stimulánsok, azaz serkentő hatású szerek csoportjába tartozik, amely a figyelmet, éberséget tettrekészséget növelik. Ide tartozik a koffein, a nikotin, az amfetamin és a kokain is. Szigorúan ellenőrzött vényköteles gyógyszer.

RNS-terápia:Olyan kezelési módszer, amely célzottan a sejtek génműködését változtatja meg. A név onnan ered, hogy a génműködést a sejtben közvetlenül az RNS-termelődés folyamatán keresztül szabályozzák, általában rövid, gátló RNS-láncok segítségével. Mivel a génkifejeződés első fázisa, hogy a DNS egy szakasza átíródik RNS-re (hírvivő, azaz mRNS-re), és ezen RNS-darab tervrajzként szolgál a célfehérje termelésében (ez a géntermék, amely végső soron a sejt működését befolyásolja), ezért itt hatékonyan közbe lehet lépni az mRNS lebontásával. Ehhez van szükség rövid RNS-szakaszok bevitelére, mert ezek hozzákötődnek a sejtben termelt mRNS-hez, ami a sejtben egy jelzés lesz arra, hogy bontsa le az egész molekulát. Ez a folyamat minden sejtünkben jelen van, mert a kutatók szerint ez egy ősi védekező mechanizmus a vírusok és egyéb genetikai paraziták ellen. A terápiás technológia jelenleg még nem kiforrott, de nagyon ígéretes. Jelenleg a legnagyobb problémát az okozza, hogy hogyan vigyék be célzottan az adott sejtekbe a gátló RNS-szakaszt. Az eddigi kutatások alapján nanorészecskék vagy ártalmatlanított vírusok segítségével tűnik a leghatásosabbnak, amelyekkel akár örökletes betegségeket is gyógyítani lehet majd.

röntgen: A röntgen- és gammasugárzás elnyelésének régies mértékegysége, ma már ehelyett a grayt, ill. a sievertet használjuk. Nevét a röntgensugárzás felfedezőjéről, Wilhelm Röntgen német fizikus nevéről kapta. A röntgensugár minden olyan elektromágneses hullám, amelynek a hullámhossza a teljes spektrumon belül a 10 nanométer és 10 pikométer közötti tartományba esik. Részecskeként mérve 124 eV és 124 keV energiájú fotonok tartományába tartozik. Ez jóval nagyobb energia a látható fény, sőt még az UV fotonjainál is, amely már ionizáló hatású. Az orvostudomány több mint száz éve használja alacsony dózisban diagnosztikai képalkotásra, mivel áthatol az emberi testen, miközben különböző mértékben nyelik el az energiáját a különböző szövetek, így végül egy röntgenfilmen, vagy -érzékelőn a szövetek alakjának megfelelően rajzol ki egy képet.

sievert: Az ionizáló sugárzás biológiai anyag által elnyelt dózisának (dózisegyenérték) grayből származtatott SI-mértékegysége. 1 sievert (Sv) 1 gray (Gy) és egy súlyozó tényező (W) szorzatának felel meg. 1 gray pedig 1 kilogramm anyag által elnyelt 1 joule energia (J/kg). Fizikai szempontból a grayt használják, ezzel bármilyen anyag energiaelnyelését meg lehet adni, ha viszont biológiai anyagra vonatkoztatjuk (pl. szövetekre), akkor a sievertet használjuk. A súlytényező mértéke a sugárzás típusától és a sugárzást elnyelő szövet minőségétől függ. Például a röntgensugarak súlytényezője 1, a maghasadásból származó alfa-sugárzásé viszont 20. A szövetek közül pedig a bőr súlytényezője 0,01, az emlőé 0,05, az ivarszerveké pedig 0,2. Egy átlagember évente 2-3 millisievert (mSv) természetes sugárzásnak van kitéve (a millisievert a sievert ezredrésze). Évi 100 mSv az a határ, amely felett már kimutatható összefüggés van a sugárzás és a rák valószínűségének növekedése közt. A leggyakoribb ionizáló sugárzást alkalmazó egészségügyi szolgáltatások 0 és 15 mSv közötti dózisegyenértékűek.

spirometria: Egyszerű, kis műszeres vizsgálat, amely azt méri, hogy mennyi levegőt, milyen gyorsan tudunk beszívni és kifújni. Járóbeteg-ellátásban alkalmazzák a pár perces tesztet, amellyel olyan krónikus tüdőbetegségeket lehet diagnosztizálni, mint az asztma vagy a COPD. Ezen kívül a tüdőbetegségek monitorozására is kiválóan alkalmas. A teszt általában a légzésfunkciós vizsgálatoknak a része.

SSRI: Az angol Selective Serotonin Reuptake Inhibitor, azaz szelektív szerotoninvisszavétel-gátló rövidítése, amely az antidepresszáns gyógyszerek egy csoportját takarja. A depressziós betegekben általában túl kevés szerotonin nevű agyi hormon található meg az idegsejtek közti kapcsolatokban (ún. szinapszisokban), ahol ennek a vegyületnek a hangulat javítása, az érzelmek stabilizálása és az alvás elősegítése lenne a feladata. A hormon az idegsejtek végződéseiből szabadul fel, és vándorol át következő sejt másik végébe, ahol a sejtfelszíni fehérjékhez kapcsolódva fejti ki a hatását, majd végül a sejt visszaszívja a vegyületet. A gyógyszer ezt a visszavételt gátolja, így tovább és több hormon marad ott, ahol hatnia kell. Főként tartós és súlyos depresszióra írják fel az orvosok, de több pszichiátriai kórképnél is alkalmazható, pl. generalizált szorongásos zavarnál, OCD-nél, pánikbetegségnél, vagy bulimiánál. Az antidepresszánsokról fontos tudni, hogy hosszú hetekig, sőt akár hónapokig is kell rendszeresen szedni ahhoz, hogy elkezdjen hatni, mert a szervezet fokozottan ügyel arra, hogy az agyba semmilyen idegen anyag ne kerüljön be, ez a vér-agy gát feladata. Sajnos gyakran a mellékhatások előbb jelentkeznek, ezért a betegek túl hamar hagyják abba a gyógyszer szedését.

Staphylococcus aureus: Gömb alakú, nem spóraképző fakultatív anaerob (azaz oxigén nélkül is túlélő) baktérium, amely az emberek kb. 30%-ának a bőrén és orrnyálkahártyáján megél anélkül, hogy egészségügyi problémát okozna. Viszont mivel opportunista kórokozó, ha legyengül az immunrendszer, vagy kezeletlen sebfelszínről bekerül a véráramba, akkor elszaporodhat, és nagyon súlyos fertőzést tud okozni. Kórházakban is könnyen előfordulhat S. aureus fertőzés, ilyenkor bakterémiát és szepszist (amikor a baktérium a véráramba kerül), tüdőgyulladást, endokarditiszt (a szívbillentyűk gyulladását) okozhat, ill. ráterjedhet a csontokra is (pl. törés esetén). Emellett a bőrön/légutakban kevésbé súlyos tüneteket is okozhat, pl. tályog, furunkulus, arcüreggyulladás. Kiváltképp veszélyes és egyre gyakrabban felbukkanó törzse a meticillinrezisztens S. aureus (MRSA), amely ellenáll a hagyományos antibiotikum-kezelésnek.

STD: Az angol Sexually Transmitted Disease, azaz a nemi úton terjedő betegség (korábban: nemi betegség) rövidítése. Gyakorlatilag minden fertőzést lefed, amely szexuális együttlét során adódik tovább. Sokféle kórokozó felelős érte a vírusoktól kezdve (HPV, HIV, herpesz) a baktériumokig (Neisseria gonorrhoeae, Treponema pallidum), sőt akár gombák (Candida albicans) vagy egysejtű paraziták (Trichomonas vaginalis) is fertőzhetnek nemi érintkezéssel. Bár ezek nemi úton terjednek a legjellemzőbben, szexuális együttlét nélkül is el lehet kapni ilyen fertőzést, pl. ha HIV-fertőzött vér kerül a véráramba (pl. fecskendő által), vagy akár a fertőzött anya is átadhatja a gyerekének szüléskor. Mivel kínos egészségügyi problémáról van szó, ezért sokan próbálják előbb otthoni praktikákkal, titokban kikúrálni magukat, és sajnos csak később fordulnak orvoshoz, amikor már súlyosabbak a tünetek. Az STD-k terjedésének az is kedvez, hogy jelentős számú fertőzött személy tünetmentes, de ettől függetlenül még tovább tudja adni a fertőzést.

sugárfertőzés: A helyesebb „sugárbetegség” orvosi kifejezés köznyelvi elnevezése. Nagy dózisú (legalább 0,7 gray), külső, nagy energiájú sugárzás kell, hogy érje a test nagy részét rövid idő (általában percek) alatt ahhoz, hogy akut megbetegedés alakuljon ki. A leggyakrabban a sugárzásra legérzékenyebb szövetekben történik károsodás, ilyenek a vörös csontvelő, a nyirokszövetek, a bélhámsejtek, az ivarsejtek, esetleg a bőr osztódó sejtjei. Általánosságban elmondható, hogy az intenzívebben osztódó szövetek érzékenyebbek a sugárzásra, ezt a jelenséget használja ki a sugárterápia a rák kezelésénél, hiszen a rákos sejtek legfőbb jellemzője, hogy gyakran osztódnak.

szifilisz: Régiesen vérbajnak, vagy francnak nevezett (a „francia betegség”-ből bár minden nép valamely más néppel azonosítja a nevét) nemi úton terjedő betegség, amelyet a Treponema pallidum nevű baktérium okoz. A klasszikus feltételezések szerint Kolombusz hozta be Európába a tengeren túlról, de újabb kutatások szerint már azelőtt is jelen volt (magyarországi leletek tanúsága szerint). Tünetei nagyban hasonlítanak más betegségekéhez, ezért régen nehéz volt a diagnózisa, de ma már egy egyszerű vérvétellel, vagy mikroszkópos vizsgálattal kimutatható. Három fázisban jelenik meg, közte lehetnek hosszú lappangási idők. Az első fázisban a fertőzés kapujánál (általában a nemi szervek, végbél és a száj környéke) megkeményedett fekély jelenik meg, majd hetek múlva a kórokozó továbbterjed a vérárammal a szervezet egyéb területeire, és megjelenik a második fázis, amikor jellemzően lapos kiütések borítják el a testet. Végül a harmadik fázisban az idegrendszerre vagy a szív- és érrendszerre terjed rá a baktérium, akár évekkel a fertőzés után. A kórokozó átjut a méhlepényen, és megfertőzi a magzatot is. Penicillinnel, gyógyszerallergia esetén pedig egyéb antibiotikummal jól gyógyítható.

sztatinok: Egyfajta koleszterinszint-csökkentő szerek gyűjtőneve, amelyek közül a legismertebbek a szimvasztatin, lovasztatin, pravasztatin vagy a rozuvasztatin. A vérben keringő LDL-koleszterin (a „rossz koleszterin”) szintjét csökkenti azáltal, hogy a máj egyik koleszterintermelő kulcsenzimét gátolja. Az Amerikai Kardiológiai Társaság kutatása szerint a sztatint szedők 90%-a nem tapasztalt semmilyen zavaró mellékhatás, és olyan alacsony a mellékhatások kockázata, hogy az előnyei jóval felülmúlják ezeket. Újabb kutatások szerint rákmegelőző hatása is van, ám ezek közül a legjelentősebb a végbélrák kockázatának csupán néhány százalékos csökkenése.

sztóma: Sebészi úton létrehozott nyílás a hasfalon, amelyen keresztül a bél vagy a húgyhólyag valamely szakaszát kivezetik. Szó szerinti jelentése: száj (ógörög). Gyakran életmentő beavatkozás, egy olyan kórkép kezelésére, amelyben a szervezet nem képes üríteni (a belekből vagy a húgyhólyagból) az anyagcsere bomlástermékeit. A betegségtől függően jellemzően a vékonybél közepéből (jejunum) vagy végéből (ileum) történik a kivezetés, ekkor jejunosztómáról vagy ileosztómáról beszélünk, illetve a vastagbélből (kolonosztóma), vagy a húgyhólyagból (urosztóma). Ilyen műtétek után a normálhoz nagyon közeli életvitel folytatható, a beteget speciális orvosi minőségű sztómazsákkal látják el, amely a ballasztanyagok ideiglenes tárolására szolgál.

tamoxifen: Mellrákellenes gyógyszerhatóanyag nők és férfiak részére egyaránt. A menopauza előtti nők esetében az elsődleges gyógyszer visszatérő mellrák ellen, illetve a mellrák megelőzésére, ha az illető a betegség szempontjából nagy kockázatú csoportba tartozik. A hatóanyag egy ún. SERM (szelektív ösztrogénreceptor-modulátor), amely blokkolja az ösztrogénreceptorok hatását a mellszövetben. Éppen ezért csak olyan mellrák esetében hatásos, amely hormonszenzitív, vagy más néven ösztrogénreceptor-pozitív, mert ekkor a rákos sejtek termelnek receptorokat, amely segíti az osztódásukat.

tenziós fejfájás: A leggyakoribb elsődleges (tehát önmagában is betegség, nem egy másik kórfolyamatból ered) fejfájástípus, amely enyhe–közepes, tompa fájdalommal jár, és a betegek jellemzően abroncsszerű szorítás érzéséről számolnak be. A fejbőr, nyak és váll izmai is gyakran feszülnek ilyenkor, innen ered az elnevezés is (latin „tensio”: feszítőerő, nyomás). Leggyakrabban nem olyan súlyos, hogy akadályozzon a mindennapi tevékenység elvégzésében. A szórványosan megjelenő fejfájás epizódok kialakulásának okára leggyakrabban a stresszt hozzák fel, de erre nincs megnyugtató bizonyíték. Vény nélkül kapható, nem szteroid típusú gyulladáscsökkentőkkel (NSAID-ok, pl. Algopyrin, Cataflam, Algoflex), és pihenéssel általában jól kezelhető. A koffeinbevitel javítja a gyógyszerek hatásfokát.

tic: Különböző izomcsoportok akaratlan, ritmustalan, ismétlődő összerándulása (motoros tic), vagy ugyanilyen hangadás (vocalis tic), amely kivételes esetekben akár trágár kifejezés is lehet. Egyszerű, rövid, értelmetlen megnyilvánulásoktól (pislogás, köhögés) a komplex, hosszabb cselekvésekig terjedhet a megjelenési formája, ám ez nem összekeverendő az OCD kényszereivel. Jellemzően gyermekkorban alakul ki, és általában eltűnik idősebb korra. Nyugtalanságra, dühre, izgatottságra gyakrabban nyilvánul meg, a figyelem összpontosítására és nyugalomra pedig csökken a gyakorisága. Az iskolakezdés eseménye például provokáló tényező lehet. Társulhat ADHD-val vagy OCD-vel, a legsúlyosabb formája a Tourette-szindróma.

Tourette-szindróma: 18 éves kor előtt kialakuló idegrendszeri betegség, amelynek diagnosztikai feltétele, hogy több motoros tic és legalább egy vocalis tic tünet álljon fenn legalább egy évig. Szinte mindig felmerül az impulzuskontroll hiánya (indulatosság). Agresszió viszonylag ritkán fordul elő, amely még ritkábban súlyos. Kényszerbetegség, hiperaktivitás és tanulási nehézség gyakran párosul a betegséghez, de ezek különálló kórképek. A legfeltűnőbb tünete az akaratlan káromkodás (coprolalia), de ez csak a Tourette-szindrómások kb. 10%-ában fordul elő.

trichomonas: Teljes nevén Trichomonas vaginalis egy egysejtű, ostoros, sejtmaggal rendelkező (eukarióta) parazita, amely leginkább, de nem kizárólagosan szexuális úton terjed, és trichomoniasist okoz. Nedves közegben órákig életben maradhat, így törölközővel vagy szivaccsal is meg lehet fertőződni. Ha tüneteket mutat, jól gyógyítható a betegség, ha viszont tünetmentes, és emiatt nem kezelik, az krónikus panaszokat is okozhat (pl. petefészekgyulladás), vagy akár a termékenységre és a várandósságra is súlyos hatással lehet. Nőkben gyakrabban mutat tüneteket, ezek általában a hüvelyfolyás, égő érzés vizelés közben, alhasi fájdalom, nemi szerv érzékenysége stb. A diagnózis a hüvelyváladékból vett kenet mikroszkópos vizsgálatával állítható fel. A kezelése antibiotikummal történik.

tumormarker: Néha „rákjelző”-nek is hívják, az angol szó gyakorlatilag ezt jelenti. Leggyakrabban fehérje típusú molekula, amelyet valamely testnedvből (vér, vizelet, széklet, egyéb váladék) mutatnak ki, és amely megemelkedett szintje utalhat rosszindulatú daganat jelenlétére a szervezetben. Egészséges sejtek is termelik, csak a rákos sejtek általában jóval nagyobb mértékben. Mivel daganat hiányában is mérhetőek nagyobb értékek, ill. a rákos megbetegedés nem mindig jár az adott tumormarkerszint kóros emelkedésével, ezért önmagában nem elég a diagnózishoz. Általában biopsziával vagy képalkotó eljárásokkal kell kiegészíteni a vizsgálatot a pontos diagnózis felállításához. Ha viszont a rák megállapítása előtt mérték a tumormarkerszintet, akkor az adott daganatos megbetegedés nyomon követésére jól használható. Tumormarkerekre példák: CA15-3 – emlőrák, CEA – emésztőrendszeri tumorok, PSA – prosztatadaganat, Septin 9 – vastagbélrák.

tüdőgyulladás: A tüdőben lévő léghólyagocskák fertőzéses gyulladása, amely súlyossága az enyhétől az életveszélyesig terjedhet. Orvosi latin kifejezéssel pneumonia. Sokféle kórokozó alakíthat ki tüdőgyulladást, beleértve a vírusokat, baktériumokat és gombákat. Csecsemőkben és idősekben súlyos állapotot idézhet elő, a gyengébb immunrendszer miatt. Jellemző tünetei többek közt a köhögés, amely lehet száraz, vagy járhat színes, sűrű köpettel, ill. a mellkasi fájdalom, a nehézlégzés, és a magas láz. Az antibiotikumok elterjedésével jóval kevesebb a halálos kimenetel, de a fejlődő országokban még mind a mai napig sok emberéletet követel. A diagnózisa fizikális vizsgálat, mellkasröntgen és vérkép alapján történik általában. A kezelése a tünetek súlyosságától függ, gyakran antibiotikummal történik, mivel a bakteriális fertőzés a gyakoribb, de vírusfertőzés is okozhatja, ilyenkor antivirális szerekre is szükség lehet.

urológus: A kiválasztó szervrendszer egészségügyi problémáival foglalkozó szakorvos, ebbe beletartozik a vese, a mellékvese, a húgyhólyag és férfiak esetében a nemi szervek kezelése is. Az urológus feladata a fizikális vizsgálat elvégzése, különböző rutinvizsgálatok kérése, ezek alapján a diagnózis felállítása. Kezelést gyógyszeres vagy műtéti úton is végezhet. Az urológus nem kizárólag férfiakat kezel, de ez a gyakrabb.

vaszkuláris demencia: Az Alzheimer-kór okozta demencia után a második leggyakoribb demenciatípus. Elnevezése a véredények érintettségére utal (latin „vasculum” szóból, melynek jelentése: edényecske). Általában az agyi vérellátás zavara nyomán oxigénhiány alakul ki az agyban, ami az idegsejtek pusztulásához vezet. Kiválthatja stroke (agyérkatasztrófa), vagy olyan egyéb betegség, amely az egészséges vérkeringést akadályozza, pl. magas vérnyomás, cukorbetegség, magas koleszterinszint vagy dohányzás. Tünetei hasonlítanak az Alzheimer-kór tüneteire (memóriazavar, gondolkodási/tervezési nehézségek, nyugtalanság, kommunikációs zavarok), ám ez hirtelen kezdődik és lefolyása szerint hullámzóan romlik. Közvetlen kezelése nincs, általában az érrendszert károsító alapbetegségek kezelésére fektetik a hangsúlyt.