Megelőző műtéttel és gyógyszerrel a rák ellen - megéri?

• Rákprevenció, Sebészet, Gyógyszerészet
• 0 Comments
• Szeptember 25, 2020

Mi a rákkeltő? című írásunkban már részletesen megvizsgáltuk, mit kell elkerülnünk ahhoz, hogy jelentősen csökkentsük a rák kockázatát, míg Rákprevenciós gasztrokalandok című írásunkban arra fókuszáltunk, mely finomságok tesznek nekünk jót. Vannak azonban egyéb módjai is a rák megelőzésének: arra keresünk választ, hogy van-e értelme rákmegelőzési célzattal gyógyszereket szedni, vagy akár műtéti úton eltávolítattni azon szerveinket vagy szervrészeinket, amelyek várhatóan elrákodosnak majd. Igaza volt Angelina Joline-nak, mikor teljes mastectomiát hajtatott végre magán, vagy a művésznő egyszerűen csak csak túlreagált egy teszteredményt? Cikkünkből kiderül!

Kemoprevenció, avagy gyógyszerekkel a rák ellen

A kemoprevenció természetes vagy szintetikus vegyületek használatát jelenti a karcinogenezis korai szakaszainak megzavarására, még az invazív rák megjelenése előtt. És bingó: számos szer bizonyítottan előnyös hatással bír, és korlátozott mértékben ugyan, de képes a rák megelőzésére. Az viszont, hogy nem szed mégsem mindenki ilyeneket, az többek között azért van, mert a mellékhatások miatt nem mindig éri meg ilyen módon csökkenteni a kockázatot. De mikor igen? Nézzük meg! (1,2,3)

Tamoxifen és raloxifen mellrákban

A szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok (tamoxifen és raloxifen), legfeljebb 5 éven át szedve, 50% -kal csökkentik az emlőrák előfordulását a magas kockázatú nőknél. Ezek legtöbbször azok a nők, akiknek már volt egy sikeres műtétük, és a kiműtött ráktípus hormonfüggőnek bizonyult, vagy olyanok, akik családfájukat és/vagy genetikai markereiket tekintve nagy veszélynek vannak kitéve. 50% egy elképesztően jó eredmény, ám ezeknek a gyógyszereknek a megelőzésben való széleskörű alkalmazása korlátozott a mellékhatások (hőhullámok és az endometrium rák enyhén megnövekedett kockázata) miatt.

Finaszterid és dutaszterid a prosztatarákban

Hosszútávú utánkövetéses vizsgálatokban a finaszterid összességében csökkentette a prosztatarák esélyét. Mielőtt azonban nagyon fellelkesednénk, el kell mondjuk, hogy ez egy kétélű kard: a finaszterid csökkenti a PSA rutin tumormarker szintjét a vérben, ami miatt kevesebb prosztata biopszia, és ezáltal kevesebb korai diagnózis történik, ám emellett zsugorítja is a normális prosztata szövetet, ami lehetővé teszi a rákos rész könnyebb felismerését és kezelését. Az eredmény: jóval kevesebb prosztataták, de az agresszívabbak később kerülnek felfedezésre, mert nem jönnek ki korán már a PSA szűrésen. Tehát ezt a gyógyszert akkor érdemes alkalmazni, hogy ha az ember a szedése mellett éves rendszerességgel eljár nem PSA-alapú szűrésre – akkor viszont nagyon hasznosnak bizonyulhat. Azok számára, akiknél ez családilag gyakori volt és/vagy már kialakult a prosztatamegnagyobbodás, ez egy jó opció lehet a rák megelőzésére.

Ismert fájdalomcsillapítók a kolorektális tumorokban

Nem, ez nem vicc: azok a fájdalomcsillapító gyógyszerek, amelyek gyulladáscsökkentők is egyben és hatásukat egy bizonyos COX2 fehérje gátlása révén fejtik ki, enyhén csökkentik a kockázatát a vastagbélráknak és a mellráknak is. Ezek a gyógyszerek az ún. nem-szteroid típusú gyulladáscsökkentők, jeles képviselőik az ibuprofen, a diclofenac és az aszpirin. Akinek már volt hosszútávon fennálló fájdalma, az tudja, hogy ezeknek a nagy dózisú szedése azért korántsem kellemes, márpedig a rákmegelőző hatáshoz éveken keresztül kell belőlük meglehetősen nagy mennyiséget (napi többszáz mg) szedni. A legbarátibb mellékhatásprofillal és egyben a legjobb rákmegelőző eredményekkel is a jó öreg aszpirin rendelkezik: egy 7 tanulmányt összesítő meta-analízis szerint egy meglehetősen komolynak számító 18%-kal képes csökkenteni a kolorektális tumorok kialakulását – természetesen ilyenkor a mellékhatások is jönnek a csomagban.

Sztatinok

A sztatinok alapvetően a koleszterinszint csökkentésére fejlesztett gyógyszerek. Egy 40 vizsgálatot felölelő meta-analízisben a kolorektális rák kockázatának mérsékelt csökkenését figyelték meg sztatinok alkalmazásánál, helyenként a prosztata- és gyomorrák, valamint a nyelőcsőrák (különösen a Barrett-nyelőcsőben szenvedő betegek körében) is hozzá tudott tenni egy keveset a megelőzéshez. Ezek igen alacsony, pár %-os kockázatcsökkenést jelentenek – ezt kell szembeállítani a sztatinok közismert mellékhatásaival, ha valaki ezeknek az alkalmazását rákmegelőző célzattal fontolgatja.

Metformin

A metformin a 2-es típusú cukorbetegek és az inzulin-rezisztenciában szenvedők számára gyakran felírt gyógyszer. Az szénhidrát-anyagcsere döntő szerepe a sejtek növekedésében és osztódásában itt most nekünk azt jelenti, hogy az egyes, az anyagcserét megváltoztató gyógyszerek megelőző és terápiás értékkel bírhatnak. Mára vizsgálatok sokasága mutatta ki, hogy a metforminnal kezelt cukorbetegeknél csökkent a rák kockázata - összehasonlítva más antidiabetikus gyógyszerekkel. Bár a metformin rákmegelőző hatásának cukorbetegek körében mára már sok bizonyítéka összegyűlt, továbbra is fennáll a kérdés, hogy a metformin képes-e hasonló jótékony hatást kifejteni nem cukorbetegeknél. Ez utóbbira még nem kaptunk választ.

Glükokortikoid (szteroid) inhalátorok tüdőrák ellen

A gyulladáscsökkentő tulajdonságairól ismert inhalációs glükokortikoidok az asztma és az előrehaladott COPD standard kezeléséből lehetnek ismerősek a számunkra. Egér tüdőrák modellekben az inhalációs kortikoszteroidok hatékonyan gátolták a rák kialakulának minden szakaszát: késleltették a tüdődaganatok megjelenését, és csökkentették azok növekedését és veszélyes karcinómákká való érését. Az Egyesül Államokban lévő Veterans Affairs Medical Centers (VAMC) 10 000 beteget bevonó vizsgálatának elemzése szerint azoknál, akik inhalációs kortikoszteroidokat kaptak COPD-jükre, jelentősen csökkent a tüdőrák kockázata! Ilyen gyógyszerek például Magyarországon a Symbicort és a Foster. Természetesen ilyen célú felhasználásról a tüdőgyógyász szakorvossal kell egyeztetni. Ez többnyire oly módon működhet, hogy nem-szteroid típusú helyett a meglévő COPD vagy asztma kezelésére inkább ezt választják (4).

Megelőző műtétek

Talán a legkevésbé meglepőek azok a rádiófrekvenciás ablációs műtétek, ahol a rák előtti állapotot mutató szövettani eredmény alapján mintegy „leradírozzák” azt a részt, amely a rák bölcsője lehet. Ez olyan rákok esetéebn fordulhat elő, ahol jól azonosítható a diszpláziás, azaz a rákot megelőző szövettani fázis. Ez előfordulhat például méhnyálkahártya, (latin kifejezéssel endometrium), vagy Barrett-oesophagus esetén a nyelőcső rákja előtt.

Az is már valamelyest benn van a köztudatban, hogy van olyan, hogy érdemes lehet a petefészkeket is eltávolíttatni olyan esetben, ha a család kórtörténetében gyakori volt a petefészekrák, erre többnyire azt követően kerül sor, hogy az adott nő már rendelkezik gyerekekkel, vagy eleve nem tervezett gyermekvállalást.

Ami viszont nagyjából az egész földkerekségen szenzáció volt, az Angelina Jolie Oscar-díjas színésznő és rendezőnő kétoldali teljes mastectomia műtéte, ami azt jelentette, hogy a mellét felépítő szövetek ű csaknem egészükben eltávolításra kerültek. Nade miért hoz valaki ilyen döntést? Jolie azután döntött így, hogy sok, szakértővel való konzultáció során alaposan mérlegelte a kockázatokat. Bebizonyosodott, hogy pozitív egy bizonyos BRCA1 nevű tumormarker génre, ami agresszív ráktípust irányoz elő a jövőre nézvést, és ezen kívül a családi érintettség is volt a témában, így a tudósok az ő esetében összességében 87% esélyt állapítottak meg arra nézvést, hogy rosszindulatú emlődaganatot kap. Összehasonlításképpen egy átlagos nő esélye erre 12%. A művésznő úgy döntött, hogy nem kívánja az életét félelemben, akár havi szinten mammográfiákra járva élni – és ezt a döntését annak ismeretében talán még könnyebb tiszteletben lehet tartani, hogy élete egy pontján csaknem biztosan elérte volna a mellrák. (5, 6)

Rákprevenciós cikksorozatunk negyedik részében a két legnagyobb rákellenes szuperfegyverről fogunk beszélni: a szűrésekről és a sportróls. Tartsanak velünk!

Photo credit: kureng Dapel from Pexels