Veszélyes gyógyszerek, avagy van, ami még az alkoholnál is alattomosabb

Whitney Houston, Heath Ledger, Michael Jackson – sajnos elképesztő művészi teljesítményükön felül az is közös bennük, hogy mindannyian benzodiazepin függők voltak, és ezek a gyógyszerek is hozzájárultak a halálukhoz. A testi és pszichés függőséget okozó gyógyszerek, azaz a nyugatók, altatók és bizonyos típusú fájdalomcsillapítók világa tele van ellenmondásokkal, gyilkosan félrevezető általánosításokkal és félreértésekkel. Ezeket szeretnénk most tisztázni.


A gyógyszerfüggők becsült száma Magyarországon 200 000 fő, akik közül a töredéke van tisztában azzal, hogy tüneteiket az általuk szedett gyógyszerek valamelyike okozza (1,2). Első lépésben azt kell tisztáznunk, hogy a gyógyszer leginkább egy jogi fogalom: gyógyszer az a bizonyított biológiai hatással rendelkező anyag, amelyet valamely betegség vagy tünet enyhítésére/kezelésére árusítanak. Mivel jelenleg több, mint 72 000 féle betegséget tartunk számon, amelyek elképesztően sokféle tünetet okozhatnak, képzelhetjük, hogy a gyógyszerek csoportja mennyire inhomogén, ezért általánosságban beszélni róla igen nehéz, mert a fenti jogi definíción kívül nem sok közös van bennük.

Mi a gyógyszerfüggőség tulajdonképpen?

Éppen ezért már a gyógyszerfüggőség kifejezés is félrevezető, és mivel a függőséget, mint negatív töltetű szót illesztjük mögé, ettől negatív színezetet kaphat minden, ami a lakikusunak a “gyógyszer” szóról eszébe jut, holott a gyógyszerektől általánosságban nincs félnivalónk, sőt. Mi itt a gyógyszerfüggőséget kifejezetten azon gyógyszerek csoportjára értjük, amelyek mentális és fizikai függőséget tudnak okozni. Ilyenek a nyugtató-altató hatású benzodiazepinek (márkanév példák: Frontin, Xanax, Rivotril, Dormicum, hosszabb lista a cikk végén), az ópiátok (pl. Tramadol), illetve egyes izgatószerek (pl. Ritalin). Mi itt a továbbiakban a legelterjedtebb csoportra, a benzodiazepinekre koncentrálunk (3).

Ezek képesek orvosi-addiktológiai értelemben függőséget okozni, ami egy olyan progresszív (azaz segítség nélkül egyre rosszabbodó) szindróma, ahol az adott szer egyre inkább eluralkodik a beteg életén. Tehát például hiába alkalmazkodik a szervezetünk egy vérnyomáscsökkentőhöz, nem vagyunk tőle addiktológiai értelemben függők, mert nincs befolyással a pszichénkre.

Egy másik kulcsfogalom, ami sokszor egybemosódik a gyógyszerfüggőséggel, de nem ugyanaz, a gyógyszertolerancia. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos biológiai hatáshoz a testben változó viszonyok miatt egyre több kell ugyanabból a hatóanyagból az adott hatás eléréséhez. A gyógyszerfüggőségnek legtöbbször része a gyógyszertolerancia, ám az, hogy valaki egy hatóanyagra kezd toleráns lenni, még nem feltétlenül jelent függőséget: az aszthma ellen például kiváló harcostársaink a beta-2-agonista inhalátorok, de bizony ugyanahhoz a hörgőtágító hatáshoz fokozatosan egyre több kellhet (ezért ajánlott az ilyen jellegű terápiákat időnként variálni)(4).

A harmadik kulcsfogalom, ami alapján mélységében megérthetjük, hogy miért jelentenek társadalmunkra ekkora veszélyt a függőséget okozó gyógyszerek, az a részleges elvonás.

Egy hétköznapi példa

Vegyünk egy sajnos meglehetősen mindennapi példát, ahol Ön napi 2x1mg Frontint kap orvosától például a munkahelyi stressz átmeneti csökkentésére. Amennyiben Ön lelkiismeretesen megpróbálja tartani ezt az adagot, néhány héten belül akkor is elvonási tünetekkel kell szembenéznie, ugyanis a benzodiazepin típusú gyógyszerekkel szembeni tolerancia hihetetlen sebességgel fejlődik ki. Így a kezdeti adag szedése nem csak, hogy nem lesz elegendő, de Ön kontrollált szedés mellett is tapasztalni fogja az elvonási tüneteket: gyengeség, szédülés, szorongás, növekvő félelemérzet, alvászavarok és ez még csak az eleje. Nem csoda hát, hogy aki hozzá tud jutni, többnyire az adag emelésével reagál, ami viszont gyorsan ördögi kört eredményez és teljes virágában kibomlik a függőség.

Ami itt a legnagyobb társadalmi paradoxon: komoly betegség alakul ki egy gyógyszertől, amit egy komoly társadalmi státusszal bíró személy, egy orvos írt föl, és aminek pont, hogy az ‘lenne a dolga’, hogy segítsen, enyhítse a problémákat.

Az, hogy ezek a szerek nem csak hogy legálisak, hanem olcsók és ráadásul egy köztiszteletben álló személy rendelte el a szedésüket, borzasztóan megnehezíti a gyógyszerfüggőséggel küzdők számára a probléma felismerését és a segítségkérést. Természetesen az orvos nem ártó szándékkal írja fel ezeket a gyógyszereket, de az igazság az, hogy ezeket – ha egyáltalán – olyan ritkán, olyan rövid ideig és olyan kontrollált (kórházi) körülmények között volna szabad alkalmazni, amely a minimálisra csökkenti a rászokás kockázatát (5)

Tehát ha a következő néven forgalomba hozott gyógyszerek bármelyikét több, mint 30 napja folyamatosan szedi, akkor Önnél már elkezdhetett kialakulni a függőség, forduljon hozzánk bizalommal, vagy kérje más, addiktológiában jártas szakember segítségét:

  • Alprazolam Sandoz

  • Alprazolam-Orion

  • Andante

  • Brotizolam NRIM

  • Clonazepam Lime

  • Clonazepam NRIM

  • Clonazepam TC

  • Diazepam Desitin

  • Dormicum

  • Elenium

  • Eunoctin és változatai

  • Frisium

  • Frontin

  • Gerodorm

  • Helex

  • Hypnogen

  • Imovane

  • Lendormin

  • Loranxil

  • Lorazepam Aramis

  • Medazepam-Teva

  • Rilex

  • Rivotril

  • Rudotel

  • Sanval

  • Seduxen

  • Signopam

  • Somnol

  • Stilnox

  • Xanax és változatai

  • Zolep

  • Zolpidem-Ratiopharm

  • Zopigen

  • Zopitidin

Amennyiben úgy gondolja, hogy veszélyben lehet, regisztráljon, és gyógyszerészeti tanácsadás kerertében részletesen bemutatjuk Önnek az Ön helyzetéhez leginkább illő továbblépési opciókat.


Photo credit: Polina Zimmermann

Referenciák:

  1. Dr. Kopácsi László: "Gyógyszerfüggő vagyok. Van megoldás?"
  2. Caféblog Zacher Gáborral: Gyógyszerfüggő: fogadjunk, a te családodban is van!
  3. Dr. Kopácsi László: Gyógyszerfüggőség: benzodiazepin (BZD) függőség
  4. Az Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve Az asztma diagnosztizálásáról, kezeléséről és gondozásáról
  5. Gyógyszerfüggőség - Egy alábecsült veszély