Covid vakcinák és mellékhatásaik – melyiknél mire számíthatunk és hogyan enyhíthetünk rajta? 1. rész

Az elmúlt hónapokban bizonyára sokakat foglalkoztatott a Covid-19 elleni védőoltás, illetve az, hogy a különböző oltások között milyen különbségek vannak, vagy vannak-e egyáltalán. Sokakban kétségek merülnek fel egyik vagy másik gyártó vakcinájával kapcsolatban, ezért elérkezettnek láttuk az időt, hogy összeszedjük, mit tudunk a vakcinákról, és hogy mit várhatunk, ha beadatjuk valamelyiket. Első írásunkban a vakcinák típusaira helyezzük a hangsúlyt, de a továbbiakban szó esik majd a várható mellékhatásokról, és hogy mit érdemes kezdeni velük.

Típus szerint a koronavírus-vakcinákat 4 fő csoportra oszthatjuk: vannak nukleinsav-vakcinák, (virális) vektor-vakcinák, fehérjealegység-vakcinák és teljesvírus-vakcinák (1). Mindegyik más fajta, de ugyanolyan szellemesen kigondolt technológiával készül, ezeket röviden foglaljuk össze itt. Kezdjük is a listát a legújabb technológiával, a nukleinsav-vakcinákkal (bár ezt is több mint 10 éves kutatás előzte meg):

• Nukleinsav alapú oltások: a vírus genetikai állományának (RNS) egy részét mRNS-ként kódoltan adják be lipid nanorészecskékbe „csomagolva”, hogy be tudjon jutni a sejtek belsejébe (2, 3). Az mRNS-típusú oltások a Pfizer/BioNTech és Moderna vakcinái, illetve az eddig még nem engedélyezett CureVac. Léteznek DNS-alapú vakcinák is, de a koronavírus ellen még nem fejlesztettek ki ilyet. Az mRNS előnye a DNS-sel szemben, hogy egyszerűbb szintetizálni, mert elég hozzá egy kémcső, nem kell sejttenyészeteket fenntartani hozzá, viszont kevésbé stabil, mint a DNS, ezért kell különleges tárolási körülményeket biztosítani neki. Ez viszont azt is jelenti, hogy a sejtben is lebomlik nyom nélkül, miután kifejtette hatását, azaz a kód alapján a sejt elkészítette a SARS-CoV-2 tüskefehérjéjét (4).
• Virális vektor alapú vakcinák: lényegében a DNS-oltásokhoz hasonló megközelítésűek abban a tekintetben, hogy itt is DNS-t juttatunk be a sejtekbe, csak ezt egy ún. vektorral tesszük. Ez a vektor nem más, mint egy másik vírus, az adenovírus módosított változata, amelyből génsebészeti eszközökkel kivették a szaporodásához szükséges géneket, és emellé behelyezték a koronavírus tüskefehérje génjét. Amikor ez a gén bekerül a sejtbe, akkor az elkezdi termelni a tüskefehérjét, amely aztán antigénként jelez az immunrendszernek, és megtanítja mi ellen kell küzdenie (5). Ebből a típusból hazánkban egyelőre kettő érhető el: az Oxford/AstraZeneca és a Sputnyik V, a Johnson & Johnson által fejlesztett Janssen már engedélyezett, de még nem érkezett belőle (2021. 05. 13-án, 6). Ez a típus stabil, és hasonlóan könnyen gyártható, mint a nukleinsav-típusúak, viszont megvan az esélye, hogy több oltás után az ember immunis lesz magára a vektorra is, így nem tud bejutni a sejtbe az antigén. Erre a legvalószínűbb megoldás, hogy a vektor különböző törzseit kell alkalmazni több dózis esetén. Szerencsére minden gyártó mást használ, sőt a Szputnyik V első és második adagja is különböző (6).
• Teljes vírust alkalmazó oltások: ezek a fajta vakcinák a legnagyobb múltra visszatekintő és a legjobban kitapasztalt technológiával gyártott típusok mind közül. Több altípusa is létezik: van olyan, amelynél teljesen elölt (inaktivált) vírust adnak be, és olyan is, ahol a vírus legyengített (attenuált) változatát (7). Hatásmechanizmusának a lényege ugyanaz, tehát olyan antigén(eke)t prezentál az immunrendszernek, amelyek az élő vírusban is megtalálhatóak, viszont maga a vakcina nem betegíti meg az embert. Magyarországon az egyetlen ilyen oltás a kínai Sinopharm, ám több olyan is létezik, amelyet már legalább egy országban engedélyeztek, és még több, amely még klinikai vizsgálatok alatt áll (8).
• Fehérje alegységet tartalmazó vakcinák: ez a típus is viszonylag új technológián alapszik, itt már csak a vírus egy fehérjéjét, ill. annak egy kisebb részét adják be az oltakozónak, vagy esetleg még ún. adjuvánst is, amelynek a szerepe, hogy stimulálja az immunválaszt az antigén ellen (9). A gyártási technológia hasonló a DNS-vakcinákéhoz, csak itt a fehérjéket kell kitisztítani a sejttenyészetből, ez viszonylag idő- és pénzigényesebb folyamat, de már alaposan ki van fejlesztve (9).

A különböző vakcinákat tehát egyaránt azzal a céllal fejlesztik ki, hogy egy ártalmatlan anyagot a szervezetbe juttatva felkészítsük az immunrendszert a valódi veszélyre, másképp mondva preventív jellegű kezelés, tehát már az előtt véd a betegségtől, hogy az kialakult volna. A koronavírus elleni vakcinák százalékos hatékonysága valóban nem azonos, viszont fontos megjegyezni, hogy a cél nem az, hogy eltöröljük a Föld színéről a vírust (eradikáció), hanem hogy minél kevesebbet engedjük szaporodni, mert ezzel csökkentjük annak az esélyét, hogy egy új (agresszívabb) mutáns kialakul (10). Ez az egyértelmű egészségügyi kockázat mellet amiatt is fontos, mert előfordulhat, hogy az oltás kevésbe hatásos ellene. Bár egy kifejlesztett oltás összetételét jóval gyorsabban meg lehet változtatni, mint kifejleszteni nulláról, a vírus hihetetlenül gyors evolúciójával így is nehéz versenyt futni.

A jelenlegi oltások egyben megegyeznek: mindegyik immunitást ad a súlyos betegséggel szemben, ami azt jelenti, hogy megvéd a kórházba kerüléstől és a vírus okozta haláltól (10). Valójában ez a (nyáj)immunitás lényege, nem az, hogy minden körülmények között abszolút mértékben mentesít a betegség tüneteitől. Ilyen vakcina nem létezik, és nem is létezett semmilyen betegség ellen, a fent említett gyors mikroevolúció miatt, amely a vírusokra jellemző leginkább.

A következő posztunkban arról írunk majd, hogy miért nem kell félni az oltástól, és ha még mellékhatást is tapasztalunk, mi a legokosabb, amit tehetünk.

---

Referenciák:

1. gavi.org – oltások típusai
2. pfizer.com – tények a Pfizer–BioNTech vakcináról
3. mondernatx.com – a Moderna oltásról
4. cdc.gov – mRNS-vakcinák
5. medpagetoday.com – vektor vakcinák
6. koronavirus.gov.hu
7. gavi.org – teljesvírus-vakcinák
8. covid19.trackvaccines.org – Covid-vakcina követő
9. gavi.org – fehérjealegység-vakcinák
10. who.int – új mutánsok hatásai a vakcinákra