Mi az állami és magánszolgáltatók viszonya és hogyan jöjjünk ki ugyanannyi pénzből ebben a rendszerben – élve?

Engedjék meg, hogy most kissé személyesebben szóljak Önökhöz! Van egy létfontosságú téma, amit úgy érzem, sokszor csak kerülgetünk, mint a forró kását, máskor pedig vaskos véleményeket mondunk róla indulatból, mélyebb ismeretek nélkül – és mindkettő káros, elsősorban a saját egészségünkre. Ez a hálátlan téma az állami és a magánegészségügy viszonya, illetve hogy ezeknek mi most és várhatóan mi lesz a szerepe a magyar emberek életében. Én azért szeretném nyíltan megbeszélni a helyzetet, mert nem cask abban vagyok biztos, hogy esetleg én nyújthatok alternatív perspektívákat, de még annál is több érdekes szempontot gyűjthetünk egymástól, illetve mert konkrét megoldási javaslatokkal szeretnék szolgálni a végén. /Zsákai Lilian, ügyvezető igazgató, betegtámogató írása/

Miért van egyáltalán magánegészségügy?

Először is szögezzük le: ha valaki egy életen keresztül dolgozott, az méltán háborodik föl azon, ha egy jóléti társadalomban alapvetőnek tűnő egészségügyi szolgáltatásokat pénzért ajánlanak a számára, mert igenis megérdemelné, hogy egy magas színvonalú ellátásban részesüljön, mégpedig térítésmentesen. Azonban van egy megmásíthatatlan tény, amit ha nem tudunk racionálisan (nem erkölcsileg!) valóságnak elfogadni, akkor a megoldásra való minden törekvés hiábavaló.

Ez a szomorú, de megmásíthatatlan tény pedig az, hogy az államilag finanszírozott egészségügyi ellátások büdzséje sokkal de sokkal alacsonyabb annál, mint hogy a magas minőségű, mindig időben történő és modern ellátás térítésmentesen megvalósulhasson.

Az állami szolgáltatások rendszere, avagy alapellátás annak limitált anyagi lehetőségei miatt megmásíthatatlanul hordozza magában azt, hogy van a gyógyulni vágyóknak egy jelentős volumene, amelyet nem tud a legkorszerűbb technológiákkal, igényes és biztonságos környezetben és/vagy időben ellátni. Leegyszerűsítve ezt a volument szolgálják ki a magáncégek. Ily módon felfoghatjuk a magánszektor által kezelt volument ezt egy hatalmas projekt egy részeként, amit a már teljesen elhavazott céges alkalmazott nem tud elvégezni, ezért külsős segítségre van szükség. Nagyon fontos megérteni, hogy a magánszolgáltatók jelenleg nem “pluszban” vannak jelen az egészségügyben, hanem egy jelentős hányadát látják el az eseteknek. A magánszolgáltatók elsősorban azért szolgáltatnak, mert szükség van rájuk. Hogy szerintem miért nem elsősorban a profit reményében, azt kicsivel lentebb fogom tárgyalni.

Mint szakember, és mint Magyar polgár is teljesen együttérzek mindazokkal, akiket elkeserít az, hogy a legmagasabb színvonalú, legmodernebb és sokszor szabélyosan életmentő szolgáltatások sokszor cask fizetős formában elérhetőek – egy vagyok azok közül, akiknek bizony véges források állnak rendelkezésére. Magam is túl vagyok a düh, az elkeseredés, a szomorúság és a dac megfelelő stációin ezügyben, és az én igazságérzetemet is sérti az, hogy az míg állami ellátásból sokszor szükségszerűen áramlanak a gyógyulni vágyók a magánszektorba, addig vannak gyógyulni vágyók, akiknek erre egyszerűen nincs lehetőségük, ezért be kell érniük azzal a minőséggel és sebességgel, amivel a fapados, lassabb, de ingyenes verzióban találkoznak.

De ha valamit megtanultam az életben, akkor az az, hogy (bár rendkívül fontos dolog az érzelmek megélése) siránkozásból és bűnbakkeresésből még soha, egyetlen esetben sem született még csak részleges megoldás sem semmilyen problémára.

Mivel arra a tendenciára, hogy a ténylegesen vagy látensen fizetőképes páciensek a magánszektorba áramoltassanak át semmiféle befolyásunk nincs, ezért, mint vállalkozók és szakemberek azt tettük és tesszük gőzerővel, amit tudunk, amihez értünk:

• olyan szolgáltatásokat hoztunk létre, amely a betegutak drasztikus lerövidítésével és
• az elérhető magánorvosi szolgáltatások árversenyeztetésével

segítünk azoknak, akik az alapellátásnál minőségibb, biztonságosabb és gyorsabb ellátásra tartanak igényt.

A magán- és állami szektor nem egymástól függetlenül és nem egymás nélkül létezik jelenleg. A köztük való elnavigálásban ezért alapvető, hogy megértsük a köztük lévő hasonlóságokat és fontos különbségeket.

Sokba kerül a magánegészségügy?

Már szó volt róla, hogy miért megkerülhetetlen, hogy legyen magánegészségügy. Most azt szeretném megvizsgálni, hogy azok az árak, amiket megállapítanak, reálisak-e vagy sem, illetve mikor érdemes a magánszolgáltató által nyújtott szolgáltatásokat az állami megfelelővel összevetni, és mikor nem.

Hátulról kezdem, azzal a két alapszituációval, amikor semmiképpen sem érdemes összehasonlítgatni az árakat és hogy vizeletszag van-e váróban, vagy orchideakiállítás. Az egyik ilyen szituáció az, amikor az ellátás a beteg életkilátásai szempontjából sürgős – nem jogi értelemben sürgősségi, hanem orvosi szempontból ‘minél előbb, annál jobb’ típusú. A másik eset az, amikor egy adott tünet esetén az állami protokoll szerinti diagnosztikai vizsgálat minősége és a magándiagnosztika minősége közt perdöntő különbség van – anyagi okokból. Vegyünk egy faék egyszerűségű példát (nem esetet, példát!), ami érzékelteti ezt:

• Első eset: Önnek van egy 0.15 cm-es tumora, egyelőre áttétmentes tumora, de Ön erről nem tud. Ön csak állami szolgáltatást vesz igénybe. Mivel tünetet mutat, elmegy orvoshoz, és A) elküldik azonnal egy egyszerű röntgenre, amin az nem látszik, mert a diagnosztikai módszer kimutatási határa alatti a csomó mérete. Ön hazamegy, a tumor növekszik, áttétet képez, és az ön ötéves túlélési esélye 90%-ról 6%-ra csökken. B) néhány alkalomnyi csikicsuki után (mi ezt hívjuk a Targentánál kacskaringós betegútnak) kap időpontot CT-re – 5 hónap múlvára. Ön hazamegy, a tumor növekszik, áttétet képez, és az ön ötéves túlélési esélye 90%-ról 6%-ra csökken még a diagnózis megszületése előtt.
• Második eset: Önnek van egy 0.15 cm-es tumora, egyelőre áttétmentes tumora, de Ön erről nem tud. Ön állami és magánszolgáltatást is igénybe vesz. Mivel tünetet mutat, elmegy orvoshoz, és elküldik azonnal egy egyszerű röntgenre, amin a tumor nem látszik, mert a diagnosztikai módszer kimutatási határa alatti a mérete. Ön valahonnan (orvosától, vagy éppen a Targenta betegút-támogatójától) tudja, hogy ez sajnos még nem jelenti azt, hogy minden a legnagyobb rendben van, illetve tünetei sem szűnnek, ezért vesz egy nagy levegőt, kifizet egy magándiagnosztikai CT-t másnap és azonnal jelentkezik vele onkológusánál, hogy “tüntessék el” azt a tumort onnan, mielőtt áttétet képez. Önt megoperálják és/vagy terápiát kap és megmenekül.

Ha valaki erre azt mondja, hogy ez a befektetés a magándiagnosztikába nem érte meg és/vagy pusztuljon mindenki, akinek vele ellentétben erre valahonnan sikerül anyagi forrást biztosítania, az ne olvasson tovább, mert elvesztettük egymást.

A fenti történet egy sarkított példa, de végtelen számú permutációja történik nap mint nap. Megvilágítani minössze azt szerettem volna vele, hogy attól még, hogy van állami alapellátás, bizony fontos, és a gyakorlatban sokszor életmentő hogy vannak magánszolgáltatók, tudunk egyáltalán hová fordulni.

Nézzük meg, hogy ezt biztosítani nagy vonalakban mennyire érheti meg!

Bármilyen elképesztő, de a hálapénz rendszer mentálisan arra kondicionált minket, hogy tudat alatt azt véljük, hogy egy magánorvosi vizsgálat + konzultáció díja egy az egyben az orvos zsebébe megy. A valóság az, hogy vannak a magánvizsgálatok árában az államival összevethető és azon felüli költségelemek is. Vizsgáljuk meg együtt, mi van ilyenkor az árban!

• Az állami egészségügy épületei az államéi, a magánszolgáltatók Budapesten brutálisan magas bérleti díjat fizetnek, vagy felépítettek egy komplett intézményt zsebből, befektetésként, mielőtt bármi bevételük lett volna.
• Az állami egészségügyben dolgozók bére mindenki számára ismeretes a hatályos jogrendből, a magánszolgáltatók egy elfogadható színvonalú személyi kölltséggel kell számoljanak. Az orvostechnikai eszközpark minősége összehasonlíthatatlan, a magánszolgáltatóké jellemzően jóval magasabb minőségű, újabb és drágább, valamint a magánszolgáltatóknak azt is piaci áron kellett befinanszírozni még az első bevétel előtt, míg az államnak van lehetősége kedvezményes közbeszerzési konstrukciókban gondolkodni, azaz ugyanahhoz olcsóbban hozzájutni.
• Az állami intézményeknek is bizonyára (legalábbis papíron) meg kell feleni valamiféle minőségi és higiéniai követelményeknek, de azok betartása és ellenőrzése ismert mértékben valósul meg, míg egy magánszolgáltató maga vállalja, hogy a legszigorúbban betartja és ellenőrizteti, auditáltatja saját magát. A minőségbiztosítás elképesztően költséges mulatság, és bár nincsenek pontos adataim, azt sejtem, hogy az állami ellátásban nem a minőségbiztosításon, hanem a napi túlélésen van a fókusz.
• Egy másik fontos tétel, amely gyakorlatilag kizárólag a magánszolgáltatóknál jelenik meg: a jogi költségek. Bár elvben természetesen van joga a betegnek az állami ellátás vélt vagy valós hibái esetén is pert indítani, a tapasztalatok nem azt mutatják, hogy ez hatékony volna, míg ha egy magánszolgáltató bármi hibát követ el, a Páciens kiváló jogi helyzetből várhatja a kártérítést.
• Zárásként még megemlíteném a reprezentatív és marketing költségeket, talán itt nem is érdemes a zéró és a nagyon sok közti különbséget elemezni.

Amit összefoglalóan kiemelnék: a magánszolgáltatóknak nagyon-nagyon magas, piaci árú beruházási költséggel kell dolgozniuk, ami teljesen az ő kockázatuk, mert nem a TB-nket szedték be. Emellett magánszolgáltatók nagyon drága folyamatok alkalmazásával mindig ellenőrzötten magas minőségi és jogi követelményeknek kell megfeleljenek. A jó hír: meg is felelnek.

Ebből talán már érzékelhető, hogy igazából magánszolgáltatónak lenni egyáltalán nem olyan vidám és gondtalan az élete, mint elsőre gondolnánk, amikor odaadunk egy konzultációért és egy scanért teszem azt 150 000 Ft-ot. Igazából nem egy kifejezetten problémamentes és jövedelmező üzletág, ráadásul különlegesen nagy erkölcsi felelősséggel jár. Tud profitábilis lenni, de messze nem annyira, mint azt egy ingyenes ellátáson és hálapénzen szocializálódott ember véli.

Mindezt figyelembe véve, illetve a magyar és nemzetközi magán árak hosszas tanulmányozását követően azt látom, hogy a Magyar magánszolgáltatók árai a költségeikhez képest jellemzően nem túlzóak. (A kiugró, nyilvánvaló lehúzásokat, amelyek minden iparágban felütik a fejüket, most nem értem ide.)

Akkor miért érezzük mégis nagyon soknak? Nos, azért, mert a mi vásárlóerőnk alacsony. És erről bizony egyetlen magánszolgáltató sem tehet.

Hogyan jöjjünk ki ugyanannyi pénzből – élve?

Ígéretemnek megfelelően arra is szeretnék részletesen kitérni, hogy mi, azon magyar emberek, akiknek limitált pénzügyi források állnak a rendelkezésére, hogyan jöhetünk ki a körülményekhez képest legjobban az állami és magánegészségügyi csikicsukiból plusz anyagi ráfordítás nélkül.

Már leszögeztem, de ismét fontosnak tartom elmondani: mélyen elszomorít és dühít a tény, hogy a magyar mediánfizetésből és az alatti összegből nehezen, vagy sehogy sem telik. Akárhogy nézzük az bizony alig van nettó 150 ezer forint fölött és teljesen világos, hogy a büdzséjéhez képest érthetően, de összességében nem kielégítően teljesítő állami ellátás magánúton való kiegészítésére nem telik mindenkinek – akkor sem, ha az sokszor életmentő lenne. Viszont szomorkodásból és dühből még senki nem épített várat, ezért igyekeztem az utóbbi hónapokban az energiáimat maximálisan a lehetséges megoldások keresésére fordítani, ebből szültetett a Targenta.

Jelen írásomban azt szeretném összefoglalni, hogy szerintem mit lehet aktívan tenni azért, hogy meglévő állami + személyes büdzséből hogyan lehet egy kicsit jobb életszínvonalon éljünk – mert változtatni csak azon tudunk, ami rajtunk múlik – azon viszont kell is. Vegyük át, mit tehetünk mi, Magyar emberek azért, hogy magasabb színvonalú ellátáshoz jussunk – ugyanakkora TB-ből és anyagi keretből!

• Első és legfontosabb – minden elérhető ingyenes szűrőprogramon vegyünk részt, és vegyük fontolóra a fizetőseket is! Az, hogy egy betegség korai (tünetmentes) stádiumában sokkal hatékonyabban gyógyítható vagy kezelhető, arra végtelenül sok evidencia van, mégis jellemzően akkor megyünk orvoshoz, amikor már nemcsak hogy baj van, de nagyon-nagy a baj. Ami egy fontos aspektus: ha nagyon nagy a baj, annak az anyagi következményei is nagyságrendekkel nagyobbak. Ha az állam viseli ezeket a terheket, akkor az egészségügyre szánt költségvetés jelentős részét a MEGELŐZHETŐ, de már kritikus súlyosságú esetek ellátása fogja elszívni – pont úgy, mint most. Amit a @Targenta tud tenni: FaceBook és egyéb közösségi felületeinken rendszeresen tájékoztatjuk Önöket az ingyenes szűrési lehetőségekről, illetve Klienseinknek ár és kórtörténet, családi előtörténet és munkakörnyszet szerint ajánlunk ki szűrőcsomagokat. Amit Ön tehet: tájékozódjon az elérhető szűrővizsgálatokról, vegyen részt rajtuk! Kérjen évente/kétévente általános kivizsgálást háziorvosától akkor is, ha nem mutatja betegség tüneteit! Ha veszélyeztetve érzi magát valamilyen betegségtől genetiakai okokból, vagy munkája miatt, segítünk Önnek az optimális szűrőcsomagok, vizsgálatok megtalálásában!
• Egészséges életmód és testmozgás. Tudom, hogy milyen elcsépeltnek hangzik, de meg kell értenünk, hogy egyéni felelősséggel tartozunk magunknak és családunknak ÉS mindemellett népegészségügyi értelemben egy hajóban evezünk, mert ugyanazt az egészségügyi büdzsét fogyasztjuk. Van felelősségünk a saját egészségünkkel kapcsolatban akkor is, ha azt valóban befolyásolhatják rajtunk kívül álló okok is. Beteghibáztatásról tehát szó sincs: azt az aspektust szeretném megragadni minden területen, amin mi magunk tudunk változtatni. Ezen a területen pedig RENGETEGET tudunk tenni nulla forint ráköltéssel is. Minden egészségügyi reformnál és az egészségügyre szánt összeg megkétszerezésénél is eredményesebb volna, ha ügyelnénk arra, hogy ne együk, dohányozzuk, alkoholizáljuk magunkat nemzetileg betegre és napi fél órát gyalog tegyünk meg. Ezek nemhogy pénzbe kerülnének, de jelentősen csökkentik a kiadásokat, amely felszabadult összeget többek közt magas színvonalú ellátásra fordíthatjuk. Annyit mondok: meggondolandó. Ez a legnagyobb horderejű lépés az összes közül. Tegyük meg! A motivációt mi biztosítjuk 😉
• Megfelelő szolgáltatás, optimális áron. Tegyük fel, hogy már baj van, valahova menni kell. De hova és mennyiért? Senkit nem hibáztatok, ha nincs tisztában azzal, hogy az adott betegségére milyen differenciáldiagnosztika dukál(na), illetve hol milyen terápiás lehetőségek elérhetőek az állami és a magánegészségügyben. Azért nem hibáztatok senkit, mert egy éve munkatársaimmal vért izzadunk az adatbázisunk felépítésén, amely pont ezeket az adatokat tartalmazza: milyen betegségre milyen diagnosztika és terápia ajánlott a nemzetközi sztenderdek szerint, és azokat hol és mennyiért lehet elérni. Ha képzett orvosok, gyógyszerészek és kutatók (ezek vagyunk mi 😊) vért izzadnak ezzel, akkor hogy lehetne elvárni bárkitől is, aki nem szakember és/vagy nincs végtelen sok ideje, hogy kibogarássza ezt? Amit mi tudtunk tenni: létrehoztunk egy adatbázist, amiben jelenleg ~12 000 (igen, tizenkétezer) magánszolgáltatást kategorizáltunk és jellemeztünk, és minden hivatalosan létező diagnózishoz egyenként hozzárendeltük azokat, amelyek relevánsak lehetnek. Egyenként. Ezzel módszerrel 8 millió betegség-szolgáltatás párt hoztunk létre. Amennyiben valaki hozzánk fordul, akkor a költségoptimalizálás három szinten valósul meg: Ön pontosan, célzottan olyan szolgáltatásokat kap elsőre, amire szüksége van, ezzel jelentősen lerövidítve a betegutat; Ön határozza meg, hogy ezek a szolgáltatások milyen távolságra keresendőek Öntől; illetve lévén minden szolgáltatást ár szerint összehasonlíthatóvá tettünk, Ön az ártól is függővé teheti a választását. Mondok egy példát a hét elejéről: axilla (hónalj) lágyrész ultrahangra volt szüksége a betegnek. Az árak 6000 és 24000 Ft között voltak az adatbázisunkban. Ennyi.

Összefoglalva mi a következőket tesszük a helyzet megoldására: érthetően, emberi hangnemben tájékoztatjuk Önöket különféle, sokakat érintő orvosi témáról, életmódbeli változások hatásairól, mikéntjéről, értelmezzük és közvetítjük a vonatkozó jogszabályokat, amennyiben azok érintik a témát, és olyan szolgáltatásokat nyújtunk teljesen realisztikus áron, amelyek eredményeképp végül több pénz marad az Önök zsebében.

Én bízom Önökben, bízom magunkban és abban, hogy odafigyeléssel, bátorsággal és kemény munkával jelentősen javíthatunk a magyarság egészségi állapotán – akkor is, ha csak a saját, kicsinek tűnő, ám annál fontosabb hatáskörében járunk el.

---