Időjárási vagy frontérzékenység – városi legenda, vagy egészségügyi állapot?

Az európai kultúrában az időjárás a legkedveltebb köznapi témák közé tartozik, és valljuk be: általában ezek a beszélgetések jellemzően messze túlmutatnak környezetünk szakszerű, objektív leírásán – előbb-utóbb ugyanis elkezdünk beszélni az időjárásnak a mentális és fizikai állapotunkra gyakorolt ​​hatásáról, gyakran az egyedi időjárási érzékenységünket boncolgatva. De milyen komoly is ez a hatás valójában? Szigorúan tudományos adatok alapján megpróbáltunk utánajárni.

Mivel a Targenta a nemzetközileg elfogadott ICD orvosi diagnosztikai rendszer (magyarul BNO kódok) alapján dolgozik, először is alaposabban megvizsgáltuk, van-e egy vagy több “hivatalos” egészségügyi állapot, amely fedi ezt a területet. Meglepő módon azt találtuk, hogy orvosi szempontból nem létezik olyan betegség vagy tünet, mint időjárási érzékenység vagy frontérzékenység, és csak néhány, többé-kevésbé kapcsolódó állapotot sikerült azonosítanunk az etalon kódrendszerben. A társítható állapotok a hideggel (1), hőséggel/meleggel (2), és a légköri nyomással, vagy nyomásváltozással kapcsolatos (3) tünetek és orvosi állapotok voltak.

A hideggel kapcsolatos tünetek olyasmik voltak, mint a fagyás, hipotermia, hóvakság, míg a hivatalos hőhatások olyanok voltak, mint hőguta, hőfáradtság vagy ekcéma. Ez utóbbiak talán kissé közelebb állnak ahhoz, ahogy az emberek a közbeszédben leírják a melegérzékenységet, ám ezek a meghatározások egyértelműen nem azok a bizonyos szédelgős gyakran kellemetlen hideg- vagy melegfront érzetek, amiket a buszmegállóban vagy a büfében megtárgyalunk reggelente. Gondolhatnánk, hogy a nyomásváltozás hivatalos orvosi meghatározásai jobb magyarázatot adnak a gyakran emlegetett általános szédelgésre, ám valójában az idevágó orvosi kifejezések elsősorban súlyos légköri változásokhoz kapcsolódnak, amelyek általában katonai repülőgép vezetésével vagy magaslati hegymászással járnak együtt, tehát ezek sem igazán segítenek az időjárási érzékenység azonosításában az orvosok szótárában.

Noha a széles körben tárgyalt (orvosi szempontból) enyhe hideg- meleg. és nyomásérzékenység jelenleg hivatalos orvosi kód nélkül árválkodik, bizonyos területeken a tudósok egyre több bizonyítékot igyekeznek gyűjteni az időjárás egészségügyi hatásairól. Például jópár (nem minden!) neurológus egyetért azzal, hogy igenis vannak légköri nyomással kapcsolatos fejfájások és migrén (4), ám feltételezhetően más, olyan BNO kódokkal diagnosztizálják, amelyek szélesebb értelmezést tesznek lehetővé. A másik terület, ahol valamiféle megegyezés látszik a szakorvosok között, az az időjárással kapcsolatos ízületi fájdalmaké (5), ahol az ízületi folyadékok viszkozitásváltozása könnyen érthető okot adhat az ízületi fájdalmakra bizonyos időjárási körülmények között. A frontérzékenységgel foglalkozó tudományos vizsgálatok másik típusa a különböző populációkban végzett kérdőíves felmérés. Ezek szerint a fejlett országokban az emberek nagyjából 60% -át egészségügyi szempontból befolyásolja az időjárás vagy az időjárásváltozás. Például egy széleskörű tanulmány (6) kimutatta, hogy a német lakosság 19,2% -a gondolta úgy, hogy az időjárás erőteljesen befolyásolja az egészségüket, 35,3% pedig érzékeny volt, míg Kanadában a válaszadók 61% -a találta érzékenynek magát az időjárásra. Rendben, akkor az emberek több mint fele érzékenynek vallja magát – tehát az időjárási érzékenység akkor valós probléma, ugye?

Nos, a tényleges probléma az, hogy ezen tudományos adatok eredményét rendkívül elfogultan kell fogadnunk, nevezetesen amiatt, hogy a résztvevők tisztában voltak a vizsgálat céljával. Más szavakkal: amikor a résztvevők tudták, hogy a vizsgálat vagy felmérés időjárási érzékenységgel kapcsolatos, erősen hajlamosak voltak időjárás-érzékenynek lenni. Ennek és más statisztikailag releváns problémáknak “köszönhetően” az időjárási érzékenységi vizsgálatokat általában inklonkuzívnak, következetlennek tekintik, ami nagyon összetett (ám a társadalmi diszkussziót kiválóan felpezsdítő) helyzetet teremt: minden időjárás-érzékeny és szkeptikus személy talál olyan tudományos kutatásokat, amelyek alátámasztják az álláspontját, de persze ezeknek a tanulmányoknak épp ezért érvényességi korlátai is vannak.

Tehát jó kutatóként mi is elkezdünk olyan vizsgálati koncepciókat keresni, amelyeket nem torzítanak a tanulmány céljára vonatkozó ismeretek, és találtunk is egy kiváló, átfogó vizsgálatot Japánból, amelyet érdemes elolvasni (7). Ebben a tanulmányban 5000 résztvevő vezetett egészségnaplót anélkül, hogy tudták volna, hogy a tudósok kifejezetten bizonyos időjárási viszonyokkal keresnek kapcsolódási pontokat. Ilyen módon a kutatók úgy találták, hogy bizonyos egészségügyi kondíciók (így az ízületi fájdalmak és az ekcéma) szignifikáns korrelációt, azaz statisztikai értelemben jelentős összefüggést mutatnak bizonyos időjárási elemekkel, ám az időjárási hatás nagysága egy teljes nagyságrenddel kisebb volt, mint azokban az korábbi vizsgálatokban, amikor az emberek tudták, mikor miről “kell” beszámolniuk. És bár ezek az összefüggések a nemzetközileg elfogadott szabványok szerint klinikailag bizony nem releváns szintűek, ezek a japán tudósok is azt tanácsolják az orvosi közösségnek, hogy tartsák szemmel az időjárási érzékenységet, és további, jól felépített vizsgálatok elvégzését ösztönözik.

---

Irodalom:

1. OSI: ICD-10 Codes for Health Problems Caused by Cold Weather
2. OSI: ICD-10-CM Coding For Certain Warm Weather Diseases
3. ICD10data.com: Exposure to high and low air pressure and changes in air pressure
4. Maini K et al.: Headache and Barometric Pressure: a Narrative Review.
5. Erik J Timmermans: Self-perceived weather sensitivity and joint pain in older people with osteoarthritis in six European countries: results from the European Project on OSteoArthritis (EPOSA)
6. von Mackensen S et al.: Prevalence of weather sensitivity in Germany and Canada.
7. Mihye Lee et al.: Weather and Health Symptoms