Meddőségi vizsgálatok a gyakorlatban – az okok felderítése

Ahogy telnek a hónapok, sok pár életébe besoson egy bizonyos egyre kellemetlenebb, bizonytalan szorongó érzés, amely idővel a legnagyobb félelemmé nőheti ki magát azok számára, akik igazán szeretnének közös gyermeket. A meddőség réme ilyenkor egyre realisztukusabbá válik, és akár olyan mértékűvé is dagadhat, hogy a rettegés maga is egy lesz a fogamzást gátló okok közül. A jó hírünk az, ogy ha az okok mielőbbi federítését választjuk a félelem nevelgetése helyett, akkor a legtöbbször sikerül kezelni az elmaradó fogamzás mögött megbúvó problémákat a modern orvostudomány elképesztő vívmányai segítségével. Node – mikor is kezdhetünk egyáltalán gyanakodni, és mi a teendő ilyenkor?

Először is meg kell határozzuk, hogy mikor gondolhatunk először arra, hogy valami nincs rendjén. Azon párok 85%-a, ahol a hölgy 35 éves vagy az alatti, rendszerint egy év éven belül sikeres fogamzást ér el, így az orvosi ajánlás az, hogy 12 hónap eltetével érdemes orvoshoz fordulnunk, ha a fogamzás mégsem következik be. Azon párok eseteén, ahol a hölgy ennél idősebb, már 6 sikertelen hónap után javasolt szakemberhez menni, mert az életkorral összefüggő komplikációkat további időveszteség nélkül szükséges azonosítani.

Van egy sor igen fontos körülmény azonban, amit már az első konzultáció előtt (sőt, az elhatározás megszületését követően azonnal) bármely pár maga is pozitívan befolyásolhat, és amelyek akár döntő fontosságúak is lehetnek a fogamzás megtörténtét illetően. A dohányzás és az alkoholfogyasztás mind a férfiak, mind a hölgyek számára kerülendő – bár a nemzetközi iránymutatás férfiak részére 3-4 egység alkoholt megenged, oly módon fogyasztva, hogy az semmiképpen ne okozzon részegséget. Amennyiben a pár bármelyik tagjának testömegindexe, vagyis BMI-je 30 feletti, vagy a hölgyé 19 alatti, az csökkenti a fogamzás esélyét – természetesen ha mindkettetten érintettek, akkor a hatás szinergizál. A testömeggel kapcsolatos gondok azonban jól célozhatóak megfelelő diétával és testmozgással, és kiemelnénk itt azt is, hogy a fenti életmód-változtatások sikerességét a megnövekedett motiváció nagyban segítheti. Néhány foglalkozás szintén negatív hatással lehet: sugárzásnak, nehézfémeknek, vegyszereknek való kitettség növeli a meddőség kockázatát, csakúgy, mint a tünetmentesen átvészelt, vagy mellőzött nemi jellegű fertőzések (ez utóbbiról ITT olvashat). A gyermekre vágyó páronak a National Collaborating Centre for Women’s and Children’s Health nevű nemzetközi szervezet hivatalos ajánlásai alapján mindezen faktorokat már azelőtt érdemes kiküszöbölnie, hogy elkezdene a védekezést elhagyva “2-3 naponkénti vaginális szexuális együttlétek” révén a fogamzásra törekedni.

Node mit kezdjünk a 12 (vagy 6) hónap elteltével? Termékenységi szakemberek, képzett szülész-nőgyógyászok, nőgyógyászok, andrológusok és endokrinológusok segíthetik ilyenkor Önöket a probléma gyökereinek megismerésében. A specialistával való konzultációt követően – amely konzultáció néha önmagában megoldást jelenthet a megfelelő módozatok, időzítés és gyakoriság közös megtervezésével – egy sor vizsgálat elvégzése kövekezik a pár mindkét tagján. Nem győzzük itt is hangsúlyozni, hogy a meddőség alapvetően nem nőgyógyászati probléma, hanem egy adott párra jellemző egészségügyi állapot, amelynek megváltoztatására közösen kell törekedni.

Azt követően, hogy a szakmeberrel átbeszélték és rögzítették mindkét személy korábbi fogamzásait egyéb partnerekkel, azon korábbi betegségeiket, amelyek befolyásolhatják a fertilitást (mint például az STD-k) és a családi előtörténeteket, a következő vizsgálatokra kerülhet sor:

• fizikai vizsgálat: kérjük, vegye figyelembe, hogy a nem szakértő számára egyáltalán nem minden a normálistól való eltérés nyilvánvaló!
• Transzvaginális ultrahang és egy hiszterosalpingogram (a helyi röntgen egy fajtája) – ezek világos képet adnak a lehetséges méhpolipokról, endometriosisról, PCOS-ról, heges vagy eldugult petevezetékről, vagy elégtelen petefészek/oocita-tartalékról és egyéb lehetséges okokról
• Endometrium biopszia
• A vérvizsgálat információkat nyújt a szakembereknek a nemi hormon és a pajzsmirigy hormon szintjéről, pl. ösztradiol és FSH (petefészek-funkcióról és az összes peteszámról mesélő riporter), TSH (pajzsmirigy-funkciós marker) és prolaktin (menstruációs funkció-marker). Néhány nemi úton terjedő betegségteszt is készül vérmintából.
• Kenetelemzése / kenettenyésztés segíthetii a differenciáldiagnosztikát fertőzések esetén
• Sperma elemzés, ahol fontos a következő értékek feltárása:
  • Sperma térfogata: legalább 1,5 ml, pH: 7,2 vagy annál több
  • Spermakoncentráció: 15 millió spermatozo / ml vagy annál több
  • Teljes spermaszám: 39 millió spermatozo / magömlés / vagy annál több, Teljes motilitás (a progresszív és a nem progresszív motilitás százaléka): legalább 40% vagy legalább 32% progresszív motilitással, Vitalitás: legalább 58% élő spermatozo
  • Sperma morfológia (a normál formák százalékos aránya): legalább 4%

Ezeket a vizsgálatokat olyan sorrendben kell elvégezni, amely a szakemberek megértése szempontjából a leghasznosabb, és a párok fizikai és mentális állapota szempontjából a legkevesebb stresszt okozó módon kell kivitelezni. Fontos megérteni, hogy a több teszt semmiképpen nem jelent nagyobb problémát: az összkép minden eredménnyel csak világosabbá válik, és ezáltal a megfelelő megoldás is közelebb kerül. (1,2)

---

Referenciák:

1. Fertility: assessment and treatment for people with fertility problems. National Collaborating Centre for Women’s and Children’s Health (NCC-WCH), 2004 Feb (revised 2013 Feb)
2. Infertility: Symptoms, Treatment, Diagnosis. UCLA Obstetrics and Gynecology