A cukorbetegség terápiás lehetőségei

Az 1-es és 2-es típusú diabéteszben szenvedők körében a kardiovaszkuláris (szív- és érrendszeri, CVD) megbetegedések vezető szerepet töltenek be a halálozási statisztikákban (1-2). Ezáltal azok a hatóanyagok, amelyek csökkenthetik a CVD-k kockázatát és következményeit mind potenciálisan befolyásolhatják a cukorbetegség kialakulását és annak káros hatásait.

A terápiákat tekintve többféle megközelítés létezik:

A “rossz” vérzsírok mennyiségének csökkentése: A vérben az LDL-koleszterin (“rossz koleszterin”, low density lipoprotein) és a HDL-koleszterin (“jó koleszterin”, high density lipoprotein) arányának jó irányba történő elmozdítása kulcs fontosságú lehet a megelőzést illetően. A PCSK9 nevű fehérje alapvetően növeli a rossz, vagyis az LDL-koleszterin mennyiségét a vérben. Néhány, az utóbbi időben kifejlesztett antitest (alirocumab és evolocumab) ehhez a fehérjéhez kötődve képes meggátolni annak hatását, vagyis a PCSK9 nem tudja növelni ezáltal a vér LDL-koleszterin szintjét. Ezek az eredmények ígéretesek lehetnek a diabétesz és a kialakuló CVD kontextusában (1).

A diabéteszben létrejövő gyulladásos folyamatok gátlását célzó terápiák: Ma már tényként kezelendő az a megállapítás, miszerint a diabéteszhez gyulladásos folyamatok köthetők, hiszen azon faktorok mennyisége növekedést mutat, amelyek szabályozzák a gyulladásos állapotokban résztvevő molekulákat (pl.: high sensitivity C-reactive protein (hsCRP), toll-like receptorok (TLRs), oxidatív stressz and Nucleáris Faktor-kB (NF-kB), és advanced glycation endproducts (AGEs)) és az ő legfontosabb sejtfelszíni receptorukat, a RAGE-et (receptor for AGEs) (1, 5-8). Csak egy példa ezekből: a hsCRP szintje a vérben gyakorlatilag “megjósolja” a CVD-k megjelenését a cukorbetegek körében. Tehát az immunrendszert, vagyis a gyulladásos folyamatokat célzó terápiák néhány kivételtől eltekintve hatással lehetnek a későbbiekben kialakuló szív és-érrendszeri betegségekre (1).

A testsúlycsökkentés szerepe: Az elhízás komoly kockázati tényező az inzulin rezisztencia, a diabétesz, és a CVD-k kialakulása tekintetében is. Az anyagcsere vizsgálatához köthető randomizált klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a testtömegindex csökkentését elősegítő életvitel (helyes táplálkozás, mozgás) jótékony hatással van a metabolikus folyamatokra, ezen felül a 2-es típusú diabéteszben szenvedők vércukor szintjének alakulását is kedvezően befolyásolta (1, 10-11).

RNS terápiák: Néhány, az RNS-t és DNS-t célzó, az Amerikai Gyógyszerhatóság (FDA) által elfogadott és pre-klinikai vizsgálatban alkalmazott eljárás ígéretesnek bizonyul olyan új célpontok esetében is, mint a kardiovaszkuláris betegség és a diabétesz (1).

Diabetikus eredetű, érrendszert érintő elváltozásokat célzó terápiák: A diabéteszben előforduló neuropátia igen nagy arányban jelenik meg a betegek körében. Az esetek 50%-ban jelentkezik fekély jellemzően a lábakon (12-13), ezáltal a végtagamputációkért legnagyobb részt a cukorbetegség tehető felelőssé (12, 14). Ezeken felül, a neuropátiás fájdalom és a csökkent érzékelés mind hozzájárulhat a mindennapokban elszenvedett sérülésekhez, rontja az életminőséget, a mindennapi aktivitást negatívan befolyásolja, ezáltal depresszív folyamatokat indukálhat (15). Érdekességképpen megjegyzendő, hogy amíg a perifériás neuropátia diabétesz nélkül is kialakulhat, a cukorbetegségben megjelenő neuropátia megelőzéséhez, kontrolljához a vércukorszint egyensúlyban tartására is szükség van. Mindezeken felül a fájdalomcsillapításnak is kulcsfontosságú szerepe van (12).

Nem győzzük hangsúlyozni, hogy az egészséges életmód és a rendszeres vérvizsgálat mind hozzájárul ahhoz, hogy elkerülhessük, megelőzhessük, kontrolláljuk azokat az elváltozásokat, amelyek a diabétesz kialakulásához vezetnek. Ma már rendkívül fejlett diagnosztikai eszközök, tesztek állnak rendelkezésre, amelyek nagyban megkönnyítik a precíz diagnózist.

Tegye meg, ami Önön múlik - mert az nagyon is számít!