Mi a rákkeltő, avagy mit csináljunk, ha maga az élet az?

Nem telik el úgy nap, hogy ne ettünk-ittunk vagy csináltunk volna olyan dolgot, amire már egyszer rásütötték azt a billogot, hogy karcinogén, magyarul rákkeltő. Éppen ezért teljesen elveszítettük az érzékenységünket ezzel kapcsolatban: vagy magasról teszünk rá, vagy csaknem mindentől rettegünk. Van egy jó és egy rossz hírem. A rosszal kezdem: a legelterjedtebb rákkeltő tényező kivédhetetlen: az maga az idő. A jó hírem pedig az, hogy évtizedekkel hosszabbíthatjuk meg az életünket, ha megértjük, mi, miért és legfőképpen mennyire rákkeltő.

Ahhoz, hogy megértsük, mi rákkeltő, meg kell értenünk, mi okozza a rákot. Itt most nem a genetika és a környezeti tényezők arányain fogunk merengeni, hanem abból a tudományos tényből indulunk ki, hogy a rákot különféle mutáns gének együttese jellemzi. Az igazán nagy kérdés pedig az, hogy hogyan keletkezik a mutáns gén? Kicsit leegyszerűsítve ugyanis minden, ami génmutációt okoz, az bizony rákkeltő.

Akkor hogy jön ide az idő, mint rákkeltő tényező?

Hát úgy, hogy a testünk, és azon belül a természetesen osztódó sejtjeink is ugyanolyanok, mint bármely munkahely: előfordul bizony, hogy a kollégák hibáznak. Ilyenkor a szervezet belső minőségellenőrzésért felelős kollégák és/vagy a középvezetők kiszűrik a problémát és miden megy tovább fennakadás nélkül. Ahhoz, hogy életben maradjunk, sejtjeink napi nagyjából 380 milliárdszor osztódnak (1). Ez azt jelenti, hogy ennyiszer kell lemásolnia egyes enzimeknek az összes génünket. Nos, nem csoda, hogy – bár meglepően keveset – de hibáznak. Ilyenkor a DNS-hibajavító mechanizmusok, avagy a biológiai minőség-ellenőrző osztály áldásos tevékenysége menti meg életünket. Van azonban két életkorral összefüggő jelenség, ami miatt az idő ellenünk dolgozik: mind a termelő kollégák fáradnak, tehát egyre többet hibáznak, és a minőségellenőrök is fáradnak, így egyre több hiba felett siklanak el. Ezért van az, hogy ha az összes rákos megbetegedést nézzük, akkor megjelenésük leginkább az életkorral mutat összefüggést (2).

Van azonban egy külső tényező is, ami az időnek dolgozik: a belső hibákon kívül külső behatások miatt keletkezhetnek mutációk. Értelemszerűen minél több ideig élünk, annál több ilyet gyűjtünk össze életünk során, és ezeknek a behatásoknak egy jó része kivédhetetlen. Ezek alapján könnyű lenne feladni, és azt mondani, hogy ha egyszerűen maga az élet rákkeltő, akkor nem is érdemes ezzel foglalkozni. Mégis lehetséges azonban évtizedeket nyerni azzal, hogy ha csak azokkal a külső behatásokkal foglalkozunk, amelyekre viszont van ráhatásunk!

Vannak tehát olyan “rákkeltő” dolgok, amelyekkel nem tudunk mit kezdeni, ilyen az életkorunk, a kozmikus sugárzás, és hogy egyszerűen valamit ennünk-innunk kell ahhoz, hogy életben maradjunk.

Nade mi az, amire hatásunk lehet?

Vannak olyan magas energiájú molekulák, amik olyanok, mint a kis búgócsigák: ha nekiütköznek a génjeinknek, akkor elronthatják azokat, addig rontanak-bontanak maguk körül, amíg génmutációt nem okoznak. Ahhoz, hogy nagyobb esélyünk legyen a rák kialakulásának elkerülésére, ezeknek a szervezetünkben megjelenő, mutációkat okozó reaktív szabadgyökök mennyiségét kell csökkenteni.

A rákkeltő szabadgyökök okozta hatást kétféleképpen tudjuk csökkenteni: egyrészt kerüljük azokat az élethelyzeteket, ahol belénk juthatnak vagy kialakulhatnak bennünk, másrészt pedig kereshetjük ezeket az apró, gonosz búgcsigákat semlegesítő, úgynevezett antioxidáns anyagokat. A rák kialakulása ellen védő szerekről egy másik cikkünkben lesz szó, most itt térjünk rá végre arra, hogy mik azok a rákkeltő dolgok és helyezetek, amiket kerülnünk kell (nem kell megijedni, kevésbé ijesztő rész következik a lista után):

• Mivel minden elfogyasztott táplálékban vannak kalóriák, amiket fölhasználunk az életfolyamatainkhoz, ezért mindegyik termel szabadgyököket a feldolgozás során. Minél kevesebb kalóriát fogyasztunk afölött a mennyiség fölött, amire szükségünk van az életvitelünkhöz, annál több szabadgyököt termelünk feleslegesen. Minden felesleges kalória plusz terhelés a testünknek, ilyen értelemben is. Nem egyszerű a foodie-k élete!

• A túl sok napsugárzás. Mit értünk túl sok alatt? Nagyjából annál többet, mint amennyi a szükséges D-vitamin mennyiség előállításához szükséges. Nesze neked, aranybarna bőr!

• A magas glikémiás indexű, egyszerűen szólva cukros, vagy egyszerű keményítőben gazdag ételek. Van a szénhidrátoknak egy egészséges aránya, de fontos, hogy ezek a szénhidrátok minél összetetteb formában tartalmazzák a szénhidrátokat, és minél kisebb arányban tartalmazzanak egyszerű cukrot. Ennyit a dolce vita-ról…

• Füstöléssel és néhány egyéb kémiai tartósítási módszerrel készült ételek. A füst és néhány egyéb tartósítószer olyan kémiai anyagokat tartalmaz, amik szabadgyököket képeznek.

• Alkohol: az emberiség legősibb stresszoldója szintén rengeteg szabadgyököt termel lebomlásakor.

• Dohányzás: ha letennének néhány naiv tudóst egy külön bolygón, hogy gondoljanak ki egy módszert, amivel különlegesen sok szabadgyököt lehet bejuttatni/létrehozni a testbe(n), valószínűleg eszükbe jutna az elégett dolgok füstjének beszívása. Ne.

• Újra felhasznált sütőolaj/zsír. Ezekben is felszaporodnak a szabadgyök-képző kémiai anyagok (3, 4)

• A stressz bizonyítottan fokozza a gyulladásos folyamatokat és egyéb módokon is hozzájárul a szabadgyökök termelődéséhez (5). Mi ez, semmit sem szabad és még föl sem húzhatom magam rajta?…

Mit jelent ez a gyakorlatban? Hogy soha, semmit nem lehet? Hogy az egészséges életmód a legsivárabb börtön?

Határozott válaszunk: nem, hiszen nem csak biológiai lények vagyunk, hanem annál sokkal többek és csodálatosabbak: emberek, a magunk kultúrájával, színes érzelmi világával, határtalan kíváncsiságával. Éppen ezért nem viselkedhetünk mindig a biológiai testünk létét optimalizáló robotokként.

Csak azért, mert mindig minden rákellenes óvintézkedést szinte lehetetlen tökéletesen betartani, ne adjuk fel a törekvéseinket! Ahelyett, hogy csak a maximumot, a tökéleteset fogadnánk el jónak, törekedjünk az egyensúlyra ebben is: többnyire kerüljük az édességet, de ha néha becsúszik, az ne jelentse az egészséges életmód végét vagy egy többnapos binge elejét! Kerüljük az alkoholt a mindennapokban, de ha egyszer-egyszer pont az segít a feloldódásban, az még nem jelenti azt, hogy minden veszve van. Ne együk túl magunkat minden nap, csak azért, mert ebben a jóléti társadalomban már megtehetjük – de egy-egy jól sikerült családi ebéd után azért nem kell végleg leszámolni az egészséges életmódra való törekvéssel. Az egészségre való törekvések akkor fizetődnek ki, ha élhetőek: nekünk, valódi embereknek.

A cikket Gudics Áginak, a Szeretlek tea és az Angolul gyorsan oldalak megálmodójának és szerzőjének ajánljuk! Szeretettel várjuk a további jó kérdéseket!

---

Photo credit: Brett Sayles

Referenciák:

1. B1ONUMB3R5 – The database of useful biological numbers
2. Cancer Research UK: Age: the biggest cancer risk factor
3. ASCO: Cancer.net
4. MedicalXpress: Thirteen ways to keep free radicals away, and why it’s so important
5. Kaushal K. Srivastava et al: Stress, Oxidative Injury and Disease