Melyik veszélyesebb a férfiakra: a makacsság vagy a prosztatarák?

andrológus, docetaxel, kontrollvizsgálat, prosztata, PSA, rák, RDV, resectio, szűrés, tumormarker, urológus, vérkép

A Nemzetközi Férfi Egészség Hete (International Men’s Health Week) 2020-ban június 15. és 20. közé esik, és ennek kapcsán szeretnénk pár gondolatot megosztani. Annak ellenére, hogy a férfiak nagytöbbsége vonakodik elmenni prosztatarákszűrésre a rettegett rektális digitális vizsgálat miatt olyannyira, hogy ilyesmiről beszélni sem szeretnek, egyre fontosabb, hogy megbarátkozzanak ezzel a kellemetlen gondolattal, nem csak azért mert a világon ez a második leggyakoribb rákdiagnózis a férfiaknál és az ötödik leggyakoribb halálok, hanem mert ez a betegség szorosan összefüggésben van az öregedéssel, következésképp egyre nagyobb terhet ró a fejlett országokra (1).

A prosztatarák némiképp különbözik a többi ráktípustól, mivel a számos prosztatadaganat nem képez gyorsan áttétet a szervezet egyéb területeire. Némely prosztatarák nagyon lassan növekszik, és nem feltétlenül okoz panaszt vagy tünetet évekig vagy akár egész életünk végéig (2). Ez persze nem kifogás a szűrésre, sőt, épp ellenkezőleg, ez remek lehetőség arra, hogy a még korai stádiumában elkapjuk a betegséget. Szeretünk kifogásokat találni, mert nagyon jól tudjuk, hogy a standard szűrési eljárás alkalmával sor kerülhet egy ún. rektális digitális vizsgálatra (RDV-re), amely azt jelenti, hogy az orvos síkosítóval bekent kesztyűben, a végbél falán keresztül megtapogatja az ember prosztatáját, hogy érezhető-e szabálytalanság a felszínén (2).

Szerencsére a másik szűrési eljárás jóval kényelmesebb, amely egy egyszerű vérvétellel kivitelezhető, ez a PSA (prosztataspecifikus antigén) szint meghatározása. Ha ennek a szintje magas a vérben, az a prosztata túlműködésének jele lehet, ám a helyzet korántsem ilyen egyszerű, mivel ez más miatt is kialakulhat, mint pl. jóindulatú prosztatamegnagyobbodás (angolul: BPH – benign prostate hypertrophy) vagy prosztatagyulladás (prostatitis) következményeképp (3), ám ezek nem rákos megbetegedések (3,4).

Akkor hát mikor tanácsos elmenni orvoshoz vagy szűrésre? Az alapszabály az, hogy 50 éves kor felett, még akkor is ha nincs tünete, el kell kezdeni évente eljárni a szűrővizsgálatra, viszont ha a betegség szerepel a családi anamnézisben, akkor már 40 éves kortól érdemes elkezdeni a rendszeres szűrést (5). Természetesen, ha viszonylag rendszeresen tapasztal tüneteket, akkor előbb is elmehet orvoshoz.

Ezek a tünetek általában a következők (2):

  • gyakori vizelés (kiváltképp éjjel);
  • nehézkes vizeletürítés, vagy ha a hólyag csak erőlködés árán ürül ki teljesen;
  • véres vizelet;
  • kellemetlen vagy fájdalmas ülni a megnagyobbodott prosztata miatt.

Figyelembe veendő, hogy ezek a tünetek nem adnak pontos jóslatot a prosztatarákra, de az orvos tudni fogja mi a következő lépés. Nagy valószínűséggel a szokásos diagnosztikai útvonalon indul majd el, amely a következőképp alakul: rektális digitális vizsgálattal felméri az alaktani rendellenességeket, és kér egy vérképet PSA-ra, amelyekkel meg tudja ítélni, hogy szükséges-e biopsziát venni a prosztatakarcinóma igazolásához. A biopszia szövettani eredményeiből az orvos meg tud határozni egy ún. Gleason-pontszámot, amellyel megjósolható, hogy milyen agresszív a daganat. Ez a pontszám két másik pontszám összege (mindkettő 1 és 5 közötti), amelyek a szövet rendellenességének mértékét jelentik. Egy 6-os Gleason-pontszám azt jelenti, hogy a rák valószínűleg lassan fog terjedni, de 7 és afelett már agresszív daganatot jelez (6).

A prosztatarák kezelésének módjai legtöbbször az alábbiak:

  • prostataresectio (a prosztata sebészi eltávolítása),
  • kemoterápia (általában docetaxel),
  • sugárterápia,
  • anti-androgén terápia (pl. abirateron).

A kutatóorvosok gyakran hangsúlyozzák az aktív megfigyelés és az éber várakozás fontosságát (2,7). Az előbbit akkor alkalmazzák, amikor a betegséget sikerül korán diagnosztizálni, és jól kontroll alatt tartható a lassú terjedése miatt. Ilyen esetekben a viszonylag gyakori kontrollvizsgálatra járás önmagában elegendő, műtétet vagy kemoterápiát azért nem írnak elő, mert azok többet ártanának mint használnának. Az éber várakozást pedig idősebb férfiak esetében érdemes mérlegelni, akik már egyéb súlyos betegségben is szenvednek a prosztatakarcinóma felfedezésekor. Ez azzal jár, hogy az orvosok figyelemmel követik a rák kórlefolyását, de javarészt csak a tüneteket csillapítják hasonló okokból, mint az előző esetben (2).

A végszó tehát: itt az ideje, hogy a férfiak szembenézzenek azzal a fájdalmas igazsággal, hogy a prosztatarákszűrés nagyon is hasznos, még akkor is, ha már csak beszélni is kellemetlen róla. Ez nem lelkizés kérdése, hanem egy tudatos döntés az egészséges élethez. A prosztatarákra hajlamos férfiak esetében egy hatványozottan igaz. Én személy szerint már a 30-as éveimben el fogok kezdeni rendszeres szűrésre járni, mert a saját családi és rokoni körömben jelentős a halmozódás.

„De mit lehet tenni a megelőzés érdekében?” A következő írásunkban az ehhez hasonló kérdéseket feszegetjük majd. Szó lesz genetikáról, étrendről és életmódról érdekességekkel tarkítva.


Referenciák:

  1. Epidemiology of Prostate Cancer. World J Oncol. 2019 Apr; 10(2): 63–89
  2. Cancer.net
  3. EAU – ESTRO – ESUR – SIOG: Guidelines on prostate cancer
  4. Optimizing Anticancer Therapy in Metastatic Non-Castrate Prostate Cancer: American Society of Clinical Oncology Clinical Practice Guideline
  5. Prostate Cancer Foundation website
  6. Prostate Conditions Education Council website
  7. The Diagnosis and Treatment of Prostate Cancer: A Review.

Molnár Benedek, MSc
Tudományos szakfordító, Szegedi Tudományegyetem | Neurobiológus diploma a Szegedi Tudományegyetemen | PhD tanulmányok az idegtudomány területén a Szegedi Tudományegyetemen | Gazdaságinformatikus tanulmányok a Budapesti Gazdasági Egyetem keretein belül

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük