Gondolta volna, hogy csaknem kétszer annyian mennek magánúton szülész-nőgyógyászhoz, mint az állami szakrendelésre? Mi lehet az oka annak, hogy ha sebészetről vagy fül-orr-gégészetről van szó, szinte mindig az államit választjuk? Vajon reális, hogy a mindössze 13%-unk gondolja úgy, hogy az állami egészségügyön belül minden diagnosztika mindig időben a rendelkezésére állt? Köszönjük a tanulságos eredményeket minden kitöltőnek – elemzés következik, a végén extra hasznos infóval.
Elöljáróban magukról az anonim kitöltőkről feltétlenül el kell mondjuk, hogy az ívet kitöltő személyek valószínűleg nem reprezentálják egyenletesen az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevőket, ám annál érdekesebben rajzolják ki a téma iránt érdeklődő egészségtudatos Magyar polgárok profilját: kitöltőink zöme (78%-a) ugyanis 40 év alatti, döntő többségében hölgy (72%), és jellemzően diplomás (47%), vagy érettségivel rendelkezik (42%). Messzemenő következtetéseket semmiképpen nem szeretnénk levonni ebből a nem reprezentatív vizsgálatból, mégis érdekesnek tartunk megosztani néhány érdekes adatot, gondolatot.
Először is arra voltunk kíváncsiak, hogy szakterületek szerint milyen különbségek fedezhetőek fel az állami és magánszektor között a keresleti oldalon, és be kell valljuk, a válaszok több helyen rácáfoltak az előzetes várakozásainkra. Míg a fogászat területén nem ért minket meglepetésként a magánrendelések dominanciája (16% kontra 79%), addig a hazai magánsebészeti lehetőségek ismeretében meglehetősen meglepőnek találtuk a sebészeti beavatkozások állami keretek közé való korlátozódását (5% vs 30%), csakúgy, mint a fül-orr- gégészeti célú látogatások állami túlsúlya (30% államival szemben 4% magán). Felmerült bennünk, hogy esetleg a tájékozottság hiánya okozhatja a sebészet területén tapasztalható állami monopóliumot, illetve hogy valami okból a fül-orr-gégészeti szolgáltatások specifikusan kifejezetten magas színvonalúak az állami kereteken belül is. Mindenképpen kíváncsiak vagyunk a magyarázatokra, így kommentben örömmel várjuk a saját véleményeket, tapasztalatokat, ötleteket!
A szülészet-nőgyógyászati szolgáltatásoknál is jelentős különbség mutatkozott: 21%-os állami arány mellett 54% gondolta ezeket a típusú szolgáltatásokat magán keretek közt igénybe venni. Szerencsére onkológiai szolgáltatást kevés válaszadónknak kellett igénybe vennie, viszont mindegyikük csak állami keretek közt fordult onkológus szakorvoshoz. Mozgásszervi, szemészeti, gasztroenterológiai és pszichiátriai szolgáltatásokat közelítőleg azonos arányban vettek igénybe kitöltőink, amely utóbbi eredmény kellemes meglepetésként ért minket – ezt az eredményt az állami pszichiátriai szakellátás jelentős minőségi javulásának szeretnénk betudni.
A hálapénz szerepét és főleg mennyiségét feszegetni hálátlan téma. Kérdőívünk alapján azonban mindössze 20% jelölte meg válaszában azt, hogy több, vagy ugyanannyi hálapénzt ad, mint amennyit ellenőrzött, jogilag tiszta magánszolgáltatásért fizet – úgy tűnik, tudatos polgárokként egyre inkább tolódunk afelé, hogy pénzünkért jól körülhatárolt, ellenőrzött minőségű szolgáltatásra tartsunk igényt.
Különösen érdekes eredményekkel szolgált számunkra az “Előfordult már Önnel, hogy magánegészségügyi úton szerzett leletet vitt állami egészségügyben dolgozó orvoshoz?” kérdésünkre adott válaszok aránya, amely a következőképpen alakult:
- Nem, fel sem merült 27.38%
- Nem, mert szerintem csak a kórházit/helyi szakrendelőit fogadná el 4.76%
- Nem, mert nem volt rá szükség, a diagnosztika mindig rendben a rendelkezésemre állt 13.10%
- Igen, erre a lehetőségre orvosom/asszisztense hívta föl a figyel et 14.29%
- Igen, mert az államiban nem kaptam megnyugtatóan közeli időpontot/nem jutottam be diagnosztikára 36.90%
- Igen, mert a magándiagnosztika minőségében jobban bízom 17.86%
- Egyéb 7.14%
Ez különösen azért érdekelt minket, mert – egy későbbi posztban részletesen bemutatott – kormányrendelet értelmében januártól kezdve egy nagyon fontos intézkedés türelmi időszakában vagyunk. A június elsejéig tartó időszakban már minden magánszolgáltatónak kötelessége feltölteni a nála készült orvosi leleteket az EESZT, azaz az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér felületére, de ennek elmulasztása a türelmi időszakban még nem jár konzekvenciákkal. Júniustól a leletfeltöltés kötelező – és mi úgy gondoljuk, hogy ez gyökeres hatással lehet a Magyar polgárok döntéseire a továbbiakban. Bár a kérdőív ezen kérdésére adott válaszok körül a bevezetőben épp egy negatívumot emeltünk ki, azt mindenképpen pozitívumként könyvelhetjük el, hogy a betegek attól való félelme, hogy orvosuk csak a helyi szakrendelő leletét fogadná el, igen alacsony szinten van. Elgondolkodtató azonban az, hogy egyes ellátóhelyeken maga a személyzet javasolja a szükséges diagnosztikai eredmény magánúton történő beszerzését.
Bármilyen idevágó gondolatot, tapasztalatot, élményt szívesen fogadunk a kommentek közt – kíváncsiak vagyunk a hazai folyamatok alakulására, az Önök véleményére, és legfőképpen arra a kérdésre keressük a választ, hogy Önöknek mire van szüksége, ha nem kisebb dologról, mint az Önök és Szeretteik egészségéről van szó.
Zsákai Lilian, Msc
Molekuláris biológus képesítés az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán | Molekuláris diagnosztikára szakosodott PhD tanulmányok a Semmelweis Egyetemen | Üzleti tanulmányok a Semmelweis Innovations és InCorpora keretein belül